Bielek Péter tanú teljes bírósági vallomása (tárgyalási jegyzőkönyv) - 2014. október 28.

J E G Y Z Ő K Ö N Y V
Készült a hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt Hagyó Miklós és társai ellen indult büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszéken, Kecskeméten, a 2014. október
28., 30., november 04. és 06. napjának 9 órájára kitűzött és 2014. október 28. napjának 9 órájakor megnyitott nyilvános, folytatólagos tárgyaláson.
A bíróság a tárgyalást 10:20 órakor folytatja, a tanács elnöke megállapítja, hogy Bielek
Péter tanú szabályszerű idézésre megjelent. A bíróság elé szólított
BIELEK PÉTER tanú személyi adatainak zártan kezelését nem kéri.
Tanács elnökének kérdésére Bielek Péter tanú:
A vádlottakkal perben, haragban, rokoni viszonyban nem vagyok, az ügyben érdektelennek és elfogulatlannak vallom magam.
A tanács elnöke a Be. 82. § (1) bekezdés b) pontja szerint figyelmezteti a tanút, hogy azokban a kérdésekben megtagadhatja a tanúvallomást, amelyekkel kapcsolatban magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.
Tanács elnökének kérdésére tanú:
A figyelmeztetést megértettem.
A Fővárosi Törvényszék előtt folyik egy büntető eljárás velem szemben a Pusztazámori gázkinyerési projekttel kapcsolatban. Ami érdekes, hogy ennek a pernek az anyagához az ügyészség bizonyítékként, tehát ellenem, mint I. r. vádlott ellen szóló bizonyítékként csatolt egy tanúvallomást, amit azt gondolom, hogy ebben az ügyben is csatolt. A többi ügyben állok rendelkezésre, de konkrétan Pusztazámorral kapcsolatban, azon ügyben nem kívánok nyilatkozatot tenni, és kérdésekre válaszolni.
Tanács elnöke meghozta a következő 27– II. számú
V É G Z É S
A tanács elnöke megállapítja, hogy a Pusztazámori gázkezelési projekt ügyében a folyamatban lévő büntető eljárásra tekintettel jogosultan tagadta meg a tanú a vallomástételt.
Tudomásul véve.
A tanács elnöke figyelmezteti a tanút, hogy egyebekben köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani, továbbá figyelmezteti arra is, hogy a hamis tanúzást és a tanúvallomás jogosulatlan megtagadását a törvény büntetni rendeli. Valamint ismételten figyelmezteti, hogy olyan kérdésekben továbbra is megtagadhatja a tanúvallomást, amelyekkel kapcsolatban magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.
Tanú:
A figyelmeztetést megértettem.
Tanács elnökének kérdéseire tanú:
2007. június 1-én lettem a Fővárosi Közterület-Fenntartó Zrt. vezérigazgatója, engem a
Gazdasági Bizottság nevezett ki a közműcég élére.
A jelenlévő vádlottak közül az FKF Zrt. vezérigazgatójaként, illetve közvetlenül azt megelőzően ismertem meg Mesterházy Ernőt. Hagyó Miklós urat is ismerem. Antal Attilát, Balogh Zsoltot nem ismerem. H.. I.. urat a munkám során ismertem meg.
A kinevezés előzményeiről annyit szeretnék elmondani, hogy édesapám annak idején lehet úgy mondani, hogy D. Gábor úrnak az elődje volt, ő volt a rendszerváltásig a Fővárosi Tanácsnak az utolsó elnöke vagy talán az első főpolgármester is, nem tudom, hogy a címzés az hogy változott. Én rajta keresztül elég sok embert ismertem a Városházán, ismertem többek közt az FKF Zrt.-nek a vezérigazgatóját, ő egy idősebb úriember volt, azt hiszem, hogy 78 év körül járt 2007-ben. Sok embert ismertem ott az FKF Zrt.-nél, igazgatósági tag is voltam, talán 2000 és 2003 környékén, akkor én egy ÁPV Rt. cégnél dolgoztam az Antenna Hungáriánál, úgyhogy így kerültem bele az Igazgatóságba. Amennyire egy igazgatósági tag ismerheti egy cég működését, annyira én bőven ismertem. Tisztában voltam azzal, hogy a közszolgáltatás miket végez, azok milyenek, mik azokkal a problémák, mikre kell figyelni. Igazgatósági tag szintjén ismertem a céget, ismertem a cég különböző vezetőit. Közvetlenül kinevezésem előtt én Brüsszelben dolgoztam négy évig, és édesapám kapott egy nagyon súlyos betegséget, nekem nincs testvérem és nem akartam kint lenni, amikor ez a dolog folyik, édesanyámat nem akartam egyedül hagyni. Én még Brüsszelből kerestem meg D. urat, hogy esetleg tud-e nekem segíteni abban, hogy itthon el tudjak helyezkedni. Beszéltünk erről, gondolom édesapám is beszélt vele, végül volt egy hosszabb beszélgetésünk és akkor azt mondta, hogy jó, akkor az idős vezérigazgató helyett javasol engem erre a pozícióra. Amikor ezt megbeszéltük, akkor mondta, hogy ismerkedjek meg a főpolgármester-helyettesekkel, I..-Sz.. Imrével, H.. Csabával, Hagyó úrral, meg ismerkedjek meg a fővárosi osztályvezetőkkel, akikkel amúgy dolgom lesz, így a pénzügyi osztály vezetőjével, továbbá az ő tanácsadójával, Mesterházy úrral. Tehát akkor végiglátogattam egy csomó embert, akikkel megismerkedtem. Nyilván az FKF-en belül is.
Tanács elnökének azon kérdésére, hogy ebben az időszakban a közműcégek vezetőinek jelölésénél volt-e valamilyen jelölési elv, tanú:
Én úgy tudom, és akkor is úgy tudtam, hogy miután a fővárost egy koalíció vezeti, mint ahogy most is az vezeti, valamilyen szintű egyeztetés természetesen szükséges itt a cégvezetők kinevezésekor.
Tanács elnökének azon kérdésére, hogy mit értett nyomozati vallomásában az alatt, hogy a vezérigazgató-helyettesek vonatkozásában is alkalmazták ezt a jelölési elvet, tanú:
Nyilván a törvényszék majd megítéli, hogy ez fontos vagy nem fontos, én el szeretném mondani, hogy ez a tanúvallomás milyen körülmények közt született, mert talán nem átlagos, vagy nem szokásos, ha szabad így mondanom, és hogyha kicsit hosszabb lélegzetű beszámolót megengednek, akkor elmondanám. Valamikor 2009. végén engem felhívott egy nyomozó a BRFK Gazdaságvédelmi Osztályáról B.. Mihály, ha jól emlékszem a nevére. Kért tőlem egy találkozót, akkor már azért a sajtóban folyamatosan napirenden volt tartva, hogy a fővárosi cégeknél micsoda nagy ügyek vannak, meg voltak ügyek a Pécsi Egyetemen, aztán a Pécsi Közlekedési Vállalatnál, a MÁV Informatikánál, biztos már elmondták többen, hogy volt egy olyan légkör, hogy itt alapvetően micsoda korrupció, meg micsoda bűncselekmények zajlanak a fővárosnál. Én elfogadtam természetesen, hogy találkozzunk, azt kérte, hogy ne a BRFK-n, hanem egy étteremben. Egyrészt én nem féltem találkozni egy rendőrrel, mert semmi okom nem volt arra, hogy féljek, ugyanakkor azért szerettem volna megtudni, hogy az FKF-vel kapcsolatban mi a helyzet, hogy nyomoznak-e, esetleg tudnak olyan ügyekről, amelyek valóban problémásak lehetnek. Találkoztunk, ő azt kérte tőlem, hogy senkinek nem beszélhetek arról, hogy mi találkoztunk, semmilyen kollégámtól nem kérhetek információt, nem mondhatom nekik, hogy van egy ilyen vizsgálat, de elmondta, hogy sok ügyben nyomoznak minden fővárosi cég ellen. Azt is mondta, hogy minden fővárosi cégvezetőnek felajánlják, hogy együttműködhetnek a rendőrséggel, noha ellenem ők semmilyen konkrét dolgot nem tudnak, meg gondolják, hogy bűncselekményről nincs információm, mert akkor beszámoltam volna, de azt mondta, hogy meg lehet tagadni ezt az együttműködést, csak akkor lehet, hogy az ő hozzáállásuk is meg fog változni. Úgyhogy azt kérte tőlem, ekkor kezdődött ez a típusú kérdezés, hogy nézzem át azokat az ügyeket, vagy emlékezzek vissza azokra az ügyekre, amik valamilyen szempontból nem a szokásos mederben zajlottak vagy amikor valamilyen politikai nyomás ért engem, tehát ami nem a szokásos mederben zajlott. De hát miután nem beszélhettem senkivel, ezért kénytelen voltam itt most egymagam ezeket végiggondolni, miután tisztáztuk 25-ször, hogy nem arról van szó, hogy engem gyanúsítanának bármivel, meg azt se feltételezik, hogy én bűncselekményről tudok, ezért amikor legközelebb találkoztunk tényleg elmondtam egy-két olyan dolgot, ami mondjuk nem a szokásos mederben zajlott, de mindegyiknek meg volt az oka, hogy miért, és ezt el is mondtam neki. Mondjuk az ő kérdéseiből azért az látszott, hogy nem az utcáról esett be, hanem tényleg folyhat nyomozás, mert nagyon pontos kérdései voltak személyekre, ügyekre. Végül azt mondta, hogy be kell mennem a BRFK-ra és ott tanúvallomást kell tennem. Én mondtam, hogy pont arról volt szó, hogy nem kell, mert hiszen ők sem gyanúsítanak semmivel, meg én se gyanúsítok senkit semmivel, én csak azt mondtam el, amit egyébként jó részét ő is tudott, hogy bizonyos ügyeknél volt zökkenő, mi történt, hogy történt. De nem tágított, azt mondta, hogy be kell mennem mindenféleképpen. Akkor már a tévében, rádióban naponta volt a híradóban az, hogy a cégvezetőt vagy a cég munkatársát, szépen kimennek érte, elviszik, beviszik. Világos volt akkor is, hogy akit így a televízió szépen mutat, hogy a rendőrség beviszi, annak a szakmai pályafutásának nagyon jó időre vége van. Az én helyzetem akkor meg az volt, hogy édesapám meghalt, édesanyám egyedül maradt, őérte én voltam a felelős, anyagi értelemben talán kevésbé, de erkölcsi értelemben mindenféleképpen, volt két gyerekem, mind a kettő tanult, feleségemnek hol volt munkája, hol nem. Tehát gyakorlatilag négy emberért voltam egymagamban felelős és én világ életemben alkalmazott voltam, különböző beosztásokban, de akkor is alkalmazott, tehát nekem nincsen cégem, ami
akkor is működik, hogyha velem valami történik. Tehát én addig tudok pénzt keresni, és addig tudom ellátni őket, amíg tudok dolgozni. Tehát én maximálisan igyekeztem elkerülni azt, hogy itt bármiféle kényszerintézkedés szülessen velem kapcsolatban is. Én annyit kértem a B. úrtól, hogy oldja már meg, hát ott ácsorognak a tévé kamerák a BRFK előtt, ha én oda bemegyek, azért nem vagyok egy olyan nagyon ismert ember, de az újságírók biztos fogják tudni, hogy na akkor a Bieleket is behozták a BRFK-ra. Akkor azt javasolta, hogy jó, akkor találkozzunk Budán egy bevásárlóközpont parkolójában, akkor odajön, bevisz engem úgy, hogy ne lássanak, meg akkor vissza is hoz, és ez is történt. Az Eurocenternek a mélygarázsában találkoztunk, én átültem a kocsijába, bevitt a BRFK-ba, a pincébe, a mélygarázsba, felmentünk a kihallgató helyiségbe, ott aláírattak velem egy papírt, valamiféle titoktartási nyilatkozatot, hogy senkinek nem beszélhetek arról, hogy itt jártam, meg hogy milyen ügyekről volt szó, tulajdonképpen teljes csendben kell maradnom erről az egész történésről. Utána kezdetét vette egy 4-5 órás kihallgatás és ott már folyamatosan, tehát a B. úr nem volt ennyire asszertív, ott a kihallgatók állandóan arról kérdeztek, hogy a Hagyó, a Mesterházy, a D.., milyen politikai nyomás volt, kértek-e pénzt, stb., stb. Az nekem nagyon sokkoló volt. Különösen azért, mert voltak olyan félmondatok felfelé a liftben, meg máshol, ami hát nagyon, én féltem, nem voltam benne biztos, hogy én haza tudok menni. Állandóan ezt a politikai nyomást kérdezték, persze nyilván ott nem voltam olyan állapotban, hogy visszakérdezzek, hogy mi az, hogy politikai nyomás, én nem vagyok politikus, egy városvezető nem tudom politikus-e, senki nem mondta, hogy mit ért ezalatt, de mindig minden harmadik kérdés ez volt. És akkor végigmentünk azokon az ügyeken, mondom ez 4 vagy 5 óra volt, nem tudom pontosan mennyi, de hosszú volt. Részben amit korábban én magam említettem meg, ahol nem a megszokott rend szerint mentek a dolgok, részben meg olyan dolgokat hoztak fel, ami számomra új volt és ott kellett reagálnom. Azt kértem, hogy Pusztazámorról ne kapjak kérdést, itt nem maga Pusztazámor a lényeg, hanem az egésznek a hangulatát adja vissza, hogy azt ott azért kellett mondanom, mert gyakorlatilag az én saját helyettesem írt nekem egy levelet, hogy az a beruházási érték nagyobb, mint amit eredetileg terveztünk, és kéri az engedélyemet, hogy valósítsuk meg. Most ez önmagában semmi problémát nem jelent, mert a beruházási terv, az egy terv, de amikor ezt mondták, abban a pillanatban rácsaptak, nem tudom, hogy nem értették, inkább nem érdekelte őket, hogy más a beruházási terv, más a közzétett érték, más a szerződött érték, tehát teljesen különböző dolgokról beszélünk, műszaki tartalom, azonnal azt mondták, hogy na akkor ez a pénz ez visszament, akkor ki kapta ezt a pénzt, hova lett ez a pénz. Én egy szóval nem mondtam, hogy ez a pénz bárhova lett volna, én nem ezt mondtam, de aztán már fizikailag is majdnem rosszul lettem, akkor kikéredzkedtem a mellékhelyiségre, az a kolléga, vagy rendőr aki engem kikísért, az meg tett egy olyan megjegyzést, nem tudom pontosan visszaadni, de egy olyat, hogy milyen könnyű így nyomozni, hogy be lehet vinni a cégvezetőket. Konkrétan ennél azt sikerült elérnem, hogy egy ilyen valamiféle feltételes megfogalmazás került a jegyzőkönyvbe, már nem emlékszem pontosan, hogy mi, de ennél többet nem. Úgyhogy ez így történt ez a kihallgatás. Amikor vége lett, akkor aláírtam a jegyzőkönyvet, ugyanúgy visszavitt ez az ember le a pincébe, le a mélygarázsba, vissza. Én a magam részéről nem gondoltam, hogy ennek különösebb következménye lesz, egészen addig, amíg hát azt hiszem, hogy talán április 25-e volt a választásoknak a második fordulója, előtte talán 2-3 nappal ez a tanúvallomás, és ennek részletei egyszer csak megjelentek a sajtóban. Ugye azt nem kell elmondani, hogy ez nekem ismerősi, baráti, munkatársi körben mit okozott, mit jelentett. De hát annyi előnye talán volt, minden esetre ily módon mentesültem attól, hogy itt olyan nagyon titkot tartsak, mert hogy nem én tettem közzé, az újságnak nem én adtam oda a saját tanúvallomásomat. És miután megjelent, azt meg tudtam csinálni, hogy legalább azokkal a munkatársaimmal tudtam
beszélni, akik ezeket az ügyeket konkrétan csinálták, meg tudtam kérdezni, hogy akkor mit miért csináltak, legalább tényleg pontosítani tudtam. Úgy döntöttem, volt később erre alkalom, énnekem azt mondta egy jogász, ha ezekből az ügyekből bírósági ügy lesz, akkor a bíró úgyis meg fogja kapni a visszavont tanúvallomást is, tehát én visszavonhatom, de jobban járok, meg mindenki jobban jár, hogyha inkább pontosítom ezeket a dolgokat és ha tudom, hogy pontosan minek mi volt az oka, akkor inkább azt mondjam. Valamikor a nyáron, talán júniusban vagy júliusban megint meghallgattak. Akkor az FKF-ben próbáltuk még csinálni a dolgunkat, amennyire lehet normálisan a körülmények ellenére. Felhívott egy rendőr, konkrétan azt mondta a telefonban a hölgy, hogy a Főkert ügyben szeretne tőlem kérdezni valamit. Főkert ügyben egy darab ügyet nem tudtam elképzelni, amiben nekem közöm lehet a Főkerthez, de természetesen eddig is mentem, amikor hívtak, meg most is mentem. Ezen a kihallgatáson szó nem volt a Főkertről, arról volt szó, hogy visszavonom-e a tanúvallomást. Miután Főkert ügyben mentem, ügyvéd nem volt velem és gyakorlatilag 15 másodperc alatt kellett végiggondolnom, hogy ha visszavonom a tanúvallomást, akkor azt vehetik úgy, hogy én megtagadom az együttműködést, akkor szépen itt is tarthatnak. Másrészt ez a tanúvallomás, amiről beszéltünk, nem emlékszem, talán 6-8 teljesen különböző ügyről szól. Tehát nem az volt a kérdés, hogy valamilyen ügyre vonatkozólag visszavonom-e a tanúvallomást, hanem az egész úgy ahogy van, visszavonom. Ha az egészet visszavonom, akkor az azt jelenti, hogy 6-8 különböző ügyben össze-vissza beszéltem? Ez nem normális, ez nem reális dolog. Nem tudtam megbeszélni senkivel, hogy most mi van, ha visszavonom, meg mi van, ha nem vonom vissza, mert egy szál magamban voltam. Nem a Főkertről kérdeztek, hanem akkor megint arról kérdeztek, hogy na a Hagyó erőszakoskodott-e, mert ők úgy tudják, valamilyen olyan tanúvallomás van, hogy ő erőszakoskodott, meg, hogy ő kért-e tőlem pénzt, meg követelt-e tőlem pénzt, meg a Mesterházy Ernő követelt-e tőlem pénzt. Én mondtam, hogy benne van a tanúvallomásban, hogy nem történt ilyen, nem tudok mást mondani erre. És akkor kurtán- furcsán véget ért a kihallgatás, amíg a hölgy elment másolni a tanúvallomást, addig bejött egy középkorú úr, mondta, hogy gondoljam át a dolgokat, mert hogy az FKF-fel kapcsolatban rengeteg ügyben van nyomozás, ebben nekem is bajom lehet, pl. egy hét múlva szerdán legyek szíves visszafáradni, mert meg szeretnének gyanúsítani engem Pusztazámor ügyben. Azt a hetet nem kívánom senkinek, de amit kérdeztek a kihallgatáson, meg ez a közlés a végén, az én számomra egyértelműen azt jelentette, hogy ha egy hét alatt vissza tudok emlékezni arra, hogy mégiscsak kért tőlem pénzt a Hagyó vagy a Mesterházy, akkor lehet beszélni erről a gyanúsításról, de nem volt ilyenről szó. Egy hét múlva visszamentem, meg is gyanúsítottak ebben a Pusztazámor ügyben. Ezt azért el szerettem volna mondani.
Tanács elnökének azon kérdésére, hogy volt-e Hagyó Miklós, Mesterházy Ernő vagy dr. H. I. részéről a tanú felé kérés, kérésnek tekinthető utasítás, utasítás vagy nyomásgyakorlás meghatározott személy vonatkozásában munkaviszony létesítésére, megszüntetésére, vagy szerződéskötéssel kapcsolatban, illetve konkrét céget, ügyvédi irodát érintően, tanú:
Az a válaszom, hogy nem volt. Ha így kérdezi, hogy kérés, utasítás, nem volt utasítás. Beszéltünk egy csomó dologról, Hagyó Miklós valamilyen szinten a főnököm volt, tehát teljesen logikusan beszámoltam neki, időről-időre arról, hogy mi történik a cégben, ő meg elmondta a dolgokat, hogy ő hogy látja ezeket a dolgokat, ő volt a városüzemeltetési főpolgármester-helyettes. Nyomásgyakorlás sem volt.Ügyvédi iroda, azt hiszem a tanúvallomásomban említem, hogy részben a P. Cs., a P. és B. Ügyvédi Iroda, részben a H. I.-féle ügyvédi iroda. Én ezt hogy mondjam, teljesen normális dolognak tartom, ők engem nem ismertek korábban. Abszolút normális dolognak tartom, hogy a tulajdonos szeretné tudni, hogy egy cégben mi történik. Erre most azt gondolom, hogy az ügyvédek a legalkalmasabbak, mert hogy ugye az ügyvéd, nem kell közbeszereztetni eleve, másrészt konkrétan P. Cs.-t én nem most ismertem meg, hanem ezelőtt 15 évvel az Antenna Hungáriánál, mert ő az ÁPV Rt.-t képviselte a privatizációban. Tehát örömmel elfogadtam azt, hogy mi dolgozzunk. Azt kell tudni, hogy az FKF-nél rengeteg jogi ügy volt, ilyen szempontból egy nagyon bonyolult cég, voltak kártérítési pereink, amikor a közúton lévő kátyún a felni tönkre megy, pereskedünk. Voltak olyan pereink, amikor a kukásautók balesetet okoznak, 250 autó járja a várost. Voltak olyan pereink, büntető ügyek, amikor ezek az autók sajnos embereket elütnek. Volt olyan perünk, ami környezetvédelmi típusú per, egy bezárt, általunk átadott és nem rekultivált lerakóval kapcsolatos per, ott még a Fővárosi Főügyészség is beszállt a környezetvédelmi hatóság oldalán, annak a perértéke, vagy a potenciális kárérték az sok milliárd forint, és akkor persze a munkaügyi perek, amelyek egy 3000 fős céggel kapcsolatosak. Tehát nagyon sok jogi ügy volt, nagyon sok per volt, ehhez képest az FKF- ben összesen 3 jogász volt a jogi iroda vezetőjével együtt. Még pedig azért, mert az elődöm azt a gyakorlatot alakította ki és én ezt elfogadtam, helyesnek tartom, hogy annyiféle perrel szembesülünk a cég sokrétű működéséből adódóan, hogy erre belső embereket tartani fizikailag lehetetlen, tehát ezt nem tudjuk megengedni magunknak, és minden ilyen ügyre szerződtünk egy jogi irodával. Nekünk 15-20 jogi irodával élő szerződéseink voltak, amik mind egy adott ügycsoportot vagy egy konkrét ügyet vittek. Tehát itt olyan kérés soha nem volt, hogy bármilyen ügyet, bárkitől el kell venni és oda kell adni, nem volt ilyen. Olyan volt, hogy ha úgy látom jónak, akkor használjam őket. És úgy láttam jónak, mert a P. Cs.-nak például nagyon jó energetikai tapasztalatuk volt, senki másnak nem volt olyan jó kiserőművi tapasztalatuk, egész Pusztazámor az egy kiserőmű, meg lehet nézni a munkákat, amiket csináltak. A rendőrség bekérte a szerződéseiket, teljesen korrekt áron, teljesen korrekt munkát végeztek. A H. I. ugyanúgy. Én nem akarok 20 ügyvédi irodával találkozni és riportoltatni őket, őket azzal megbíztam, hogy nézzék meg ezeket az ügyeket, csináljanak egy papírt arról, hogy mik az ügyeknek a jogi kockázatai, mik a potenciális kártérítési nagyságok, kövessék figyelemmel azt, hogy ezek az ügyek, hogy haladnak, én nem vagyok jogász, nekem kell egy segítség ebben az ügyben. Tökéletesen megcsinálták, az ő anyagaikat is meg lehet nézni. Tehát ilyen értelemben teljesen normális, én ezt teljesen normális dolognak tartom, ők voltak akkor a 19. és 20. ügyvédi iroda, akik dolgoztak.
Tanács elnökének azon kérdésére, hogy volt-e arra vonatkozó kérés, hogy ezek az ügyvédi irodák milyen területen dolgozzanak, tanú:
Nem volt arra kérés, hogy milyen területen dolgozzanak ezek az ügyvédi irodák. Én se, meg a jogászok se vettek el folyó ügyet egy ügyvédi irodától, aki megkapta.
Tanács elnökének azon kérdésére, hogy a vezérigazgató részére nyújtottak-e jogi tanácsadást, tanú:
Ők nem tanácsadást nyújtottak, hanem ők a jogi ügyekkel foglalkoztak. Nem tudom megmondani, a finom részleteket ennyire nem tudom megmondani, hogy mi a különbség egy jogi irodai munka meg egy jogi tanácsadás között, de egyértelműen szükség volt arra, amit csináltak. Én őszintén szólva örültem neki, mert amikor az ember odakerül egy új
helyre és szembesül ezeknek a pereknek a tömkelegével, és ezekkel az értékekkel, amiket adott esetben a cégnek ki kell fizetni, hát nyilván nekem se jó, meg engem is megkérdeznek, hogy mégis miért nem szóltam előre, ha beüt egy ilyen 4-5 milliárdos rekultivációs per.
Amikor szerződtünk velük, akkor az FKF-nél a szerződéskötés úgy működik, hogy elvileg a vezérigazgató egy személyben köthet szerződést, de sose kötött, hanem a szerződéskötési rend szerint végig kellett menni a közbeszerzési főosztályon, a jogi főosztályon, a pénzügyi főosztályon. Egy csomó ember látta és véleményezte a szerződést. Tehát ezért tudom ezket teljes nyugodtsággal mondani, és mondom, ezeket a szerződéseket bekérte a rendőrség is, tehát én gondolom, hogy ők is megnézték ezt, hogy abszolút korrekt árakkal dolgoztak, mindegyik szerződés teljesült, mindegyik mögött ott volt az anyag, amit letettek, tehát nem gondolom, hogy ezekkel bármi probléma lenne.
Tanács elnökének azon kérdésére, hogy később miért mondta fel a szerződést a P. és
B.Ügyvédi Irodával, tanú:
A P. és B. Ügyvédi Irodával először T. Zsolt főjegyző úr mondta fel a szerződést, valamikor 2010-ben, én az okát nem tudom neki, a helyettesem hozta a hírt, és úgy láttuk jónak, ha a 100 %-os tulajdonosa a cégnek felmondja a szerződést ezzel az ügyvédi irodával, akkor nekünk se kellene velük dolgozni, mondom anélkül, hogy tudnám az okát, hogy pontosan mi történt, inkább ez egy ilyen, nem mondom, hogy egy tulajdonosi elvárás, de mondjuk a tulajdonoshoz való igazodás volt, furcsa lett volna, ha mi dolgozunk utána velük, úgy hogy a tulajdonos egyébként felmondta velük a szerződését.
Tanács elnökének azon kérdésére, hogy volt-e kérés az FKF átvilágításával kapcsolatban, ha igen, kitől és mire vonatkozott, tanú:
Amikor valamelyik első beszélgetésünkön Hagyó úr tájékoztatott engem arról, hogy a fővárosnak olyan a gazdasági helyzete, hogy a mi közszolgáltatásainknál háromból kettőnél, a közútkezelés illetve a köztisztasági szolgáltatásnál nagyon-nagyon jelentős, kb.
30-40 %-os forráscsökkenésre lehet számítani, tehát arról is tájékoztatott, hogy viszont nem szeretné azt látni, hogy ennyivel csökken a teljesítmény is, tehát nyilván azért az utcáknak tisztán kell maradni, meg nem lenne jó több kátyú. Egyértelműen egy ilyen költségcsökkentési, költségracionalizálási programot kell végrehajtani. Abban teljesen egyetértettünk, hogy én odamegyek és akkor rámutatok a cégben négy pontra, hogy na akkor ezeket kell kirúgni, meg ezt át kell alakítani, és akkor ez jön, hanem ez egy nagyon komoly tanácsadói munka. A cég összes folyamatát végig kell nézni, finanszírozását, hol megy el a pénz, hogy lehet hatékonyabban csinálni és akkor való igaz, hogy a CEMI is előkerült. Akkor miután teljesen világos volt, hogy ez a munka azért jóval nagyobb, mint az akkori közbeszerezési értékhatár, ez talán 8 millió forint volt. Egy ilyen munka több tízmillió forint nagyságrendű, ezért én mondtam neki és el is fogadta, hogy itt így is úgy is közbeszerzést fogunk kiírni, tehát ezt nem lehet másképp elintézni, meg azt is tudta, hogy én speciel a közbeszerzési bizottságnak nem is vagyok a tagja. Tehát a CEMI-nek annyi előnye lehet, ha előnye van, hogy tessék pályázni, én nem emlékszem a nevére, de egy CEMI-s tanácsadóval találkoztam, vázoltam neki, hogy mi az a munka, amit majd kiírunk és pályázzanak. Így is történt, pályáztak, egy közbeszerzési eljárásban nyertek, azt én nem tudom megmondani már, hogy volt-e más pályázó vagy nem volt, már nem emlékszem erre. Azt a közbeszerzési eljárást egyébként végül is én úgy tudom, hogy senki nem támadta meg.
A cégnek az éves költsége az olyan 40 milliárd forint körül van, ennek 10 %-a 4 milliárd, és a CEMI másfél évet biztos ott volt, az összes létező szervezeti egységnél voltak, átvilágították, egyébként rendszeresen beszámoltak az Igazgatóságnak, Felügyelő Bizottságnak, tehát abszolút transzparensen folyt ez a folyamat, és végül is ha jól emlékszem, akkor olyan 3-4 milliárd forint között találtak olyan megtakarítási lehetőségeket, ami összenyomhatja a költséget, tehát ők belső átalakításokkal, folyamatok átalakításával, szerződések újrakötésével, tehát ilyen típusú javaslatokkal valami 60 vagy
70 olyan kis apró javaslatot tettek, aminek az eredménye az lett, hogy a cégbe ez a 3-4 milliárd forint körüli megtakarítás lett, ez tartós megtakarítás, tehát minden évben ez benne marad.
Tanács elnökének azon kérdésére, hogy az Easy way projekt kapcsán volt-e valamilyen kérés, befolyásolás, ha igen kitől és mire vonatkozott, tanú:
Az Easy way egy több oldalú projekt volt, benne volt a főváros, benne volt az FKF, benne volt az akkori Közlekedési Minisztérium, benne volt az az állami szervezet, ami az EU-s támogatásokat elosztja, benne volt az Állami Közútkezelő. Ez egy EU támogatás alapú nagy projekt volt, ennek volt egy olyan oldal ága, ami arról szólt, hogy a főváros közlekedésirányítási rendszerét ebből az EU forrásból kell fejleszteni. Az én problémám ezzel az volt, hogy az én embereim, forgalomszervező mérnökök, akik ezzel foglalkoztak, hiszen az FKF kezelte ezt a számítógépes rendszert Budapesten, ennél fogva ők nagyon jól ismerték, ennél fogva én hallgattam a véleményükre, és ők azt mondták, hogy a rendszer maga a Siemensnek a tulajdona, mi kiírunk egy közbeszerzési pályázatot ennek a rendszernek a javítására, bővítésére vagy fejlesztésére, akkor azt nem látjuk biztosan, hogy a Siemens hajlandó lesz-e egyáltalán odaengedni bárki mást. A Siemens is pályázik mondjuk, de ha nem ők nyernek, mert más is pályázik és jobb ajánlatot ad, arra semmiféle papírunk nincs, hogy a Siemens odaengedi-e az új nyertest az ő saját rendszerének a bővítéséhez. Ennek annyi kockázata van, hogy ha ez rosszul sül el, mondjuk egy ilyen átállást nem a megfelelő módon hajtanak végre, akkor Budapesten az összes jelzőlámpa vagy a jelzőlámpák fele lehal, hát az óriási botrány, balesetek, akár halálos balesetek, el lehet képzelni, hogy akkor milyen szituációk alakulhatnak ki. Hangsúlyozom ez az én aggodalmam volt, és akkor találkozót kértem Hagyó úrtól, Mesterházy úrtól, nem tudom, hogy volt-e ott még valaki. A Hagyó úrtól azért, mert ez egy olyan szintű probléma, ez egy EU-s támogatással kapcsolatos probléma, ahol az FKF csak az egyik fél, de hát az azért nagyon rossz lenne, ha az FKF hibája miatt ez az egész támogatás elveszne vagy valami rosszul sülne el, vagy visszavonnák, tehát ez egyértelműen nem az én szintemen eldönthető kérdés, hanem őt akartam erről informálni. A másik pedig az, hogy D.. úr annak idején kért, hogy ha olyan ügybe botlok, ami mondjuk politikai szinten lehet kellemetlen, D.. igazából soha nem foglalkozott céges ügyekkel, de azt kérte tőlem, hogy ha olyan ügybe botlok, ami őneki is kellemetlen lehet politikai szinten, akkor azt én jelezzem, nehogy az legyen, hogy egyszer csak a derült égből a villám becsap. Csak ugye D.. Gábortól nagyon nehéz volt időpontot kérni, volt úgy, hogy két hétig nem jutottam be egyrészt, másrészt volt neki egy tanácsadója, ha nem jutok be D..hez, akkor bejutok Mesterházy Ernőhöz. Nyilván nem akartam két hetet várni, mert közben folyt az eljárás, akkor hívom Mesterházy Ernőt és akkor neki is elmondom ezt a problémát. Most már nem emlékszem, hogy melyik presszóban, vagy hol ültünk le, valahol a Városházán kívül ott beszélgettünk. Hogy mondjam, én azért voltam erősen csalódott, mert én elmondtam ezeket a szakmai jellegű észrevételeket és én elmondtam azt, hogy én miért aggódom a saját helyzetem miatt, mert hogy ha ebből probléma lesz, lehalnak a
jelzőlámpák, nem sikerül a projekt, akkor ott sajnos én vagyok a felelős, mert mégiscsak az FKF-ben történik ez. Én úgy láttam, hogy őket különösebben nem hatják meg a szakmai érvek, mert azt mondták, hogy kiírtuk a közbeszerzést, akkor bonyolítsuk le a közbeszerzést, ahogy le kell bonyolítani és kész, nyerjen, akinek nyerni kell, nyerjen az olcsóbbik, ha az olcsóbbik meg tudja csinálni. Ezt is említettem, ez akkor folyt ez az ügy, mondom én akkor elég bizonytalanul éreztem magam emiatt és úgy éreztem, hogy én nem kapom meg azt a segítséget, amit elvártam volna. Hozzáteszem, hogy igazából nem tudom, hogy mit vártam volna el, de minden esetre valami kis megértést az én potenciális problémámmal kapcsolatban.
Amikor a B.. úrral találkoztam még a legelején, ugye azt tisztáztuk nagyon hamar, hogy egy, ők engem semmivel nem gyanúsítanak, meg ellenem szemben semmiféle anyaguk nincsen vagy semmiféle olyan bizonyíték, ami azt sugallná, hogy én is bűncselekményt követtem volna el, mert mondta, hogy akkor nyilván nem ilyen körülmények között találkoznánk. Meg az is világos, hogy ha nekem tudomásom lett volna bűncselekményről, akkor azt nyilván jelentenem kellett volna. Tehát ilyen értelemben nem erről tudunk beszélni, hanem arról tudunk beszélni, így kérte, hogy én azokat az ügyeket mondjam el, amiben ezeket látom. Közbeszerzésből volt 300 egy évben, nyilván ezek közül 299 az teljesen normálisan lebonyolódik. Lehet olyan, amikor valami miatt, pl. ez az Easy way, egyébként az is normálisan lebonyolódott, de bizonyos szempontból problémát jelentett. Én úgy gondoltam, hogy ezeket kell neki elmondanom.
Tanács elnöke ismerteti a tanú nyomozás során tett vallomását a nyomozati iratok 31.321-
31.333 oldalairól, a Pusztazámori gázkinyerés pályáztatása rész kivételével.
Tanács elnökének kérdésére tanú a nyomozati iratok 31.321 oldal 6. és 7. bekezdésének ismertetése után:
Nyilván én nem voltam ott semelyik koalíciós egyeztetésen, én hallomásból ezt így tudom. Én ezt csak hallomásból tudom.
Tanács elnökének kérdésére tanú a nyomozati iratok 31.321 oldal 8.,9. és 10.
bekezdésének ismertetése után:
Ez egy negyvenmilliárdos cég és nagyon komoly strukturális átalakítások előtt, meg új közszolgáltatási szerződés előtt volt, tehát a 3. vezérhelyettesnek a gondolata az már jóval előttem felmerült még az elődöm idején. Én arra gondolok egyébként, hogy miután én nem ismertem se Hagyó urat, se Mesterházy urat, se a többi főpolgármester-helyettest, én ezért gondolom, és az nem volt titok, hogy én nem hulladékkezelési múlttal jövök, tehát nekem nem az volt a feladatom, hogy én jobban tudjam a hulladékkezelést, mint akik ott vannak, a T. B.. viszont igen, mert ő ezt tanulta Franciaországban. Én azt el tudom képzelni, és egyáltalán nem volt ellenemre, hogy egy harmadik helyettes vegyen át bizonyos területeket, stratégiát például, a nagy beruházásokat, nem okozott nehézséget ezt megcsinálni, és ez nem az én döntésem volt, nem a Hagyó úré, hanem ez igazgatósági döntés volt, amit ugye aztán én úgy tudom, hogy a Gazdasági Bizottság jóvá hagyja a cégeknek a szervezeti és működési szabályzatát is.
Tanács elnökének kérdésére tanú a nyomozati iratok 31.323 oldalának ismertetése után:
A jogi irodákról beszéltem, tehát, hogy ők voltak a 19. és 20. Teljesen normálisnak tartom,
hogy egy tulajdonos akarja ismerni, hogy egy cégen belül mi zajlik. Továbbá azt említettem, hogy soha semmilyen munkát, senkitől nem vettünk el ennek a két ügyvédi irodának a kedvéért, másrészt ezek az irodák nekem segítettek. Tehát, hogy ha nem a H.. I..ék csinálják meg azt a jogi auditot, ami egy csomó szabálytalan szerződést feltárt, amit módunk volt kijavítani, akkor azt megcsinálta volna más, tehát ilyen értelemben mind a kettőnek a munkája kifejezetten hasznos volt.
Tőlem Hagyó úr nem kért ilyet sose, hogy én bocsássam el a társaság korábbi jogi igazgatóját és nevezzem ki a helyére az általa javasolt személy. Ott az említett körülmények között gondoltam úgy, hogy ez a Hagyó úrtól származó kérés, ezt valóban H.. I.. úr kérte. Nem értettem egyet ezzel, meg egyébként a tanúvallomásban van egy másik ügy, amivel nem értettem egyet, ezt megbeszéltük, jeleztem, nem hajtottam végre és innentől túl is tárgyaltuk, tehát ezek nem jöttek fel tovább.
Az egész három évünk arról szólt, hogy költségcsökkentés. Nyilvánvaló, hogy egy kukásautón kell két ember hátra, aki beönti a szemetet, és egy, aki vezeti az autót, tehát ott olyan nagyon létszámot megtakarítani, meg költséget csökkenteni nem lehet. Maradt az adminisztratív állomány. Az FKF-ben a szakszervezeti szervezettség 70 %-os volt, tehát minden egyes elbocsátott, meg elhelyezett emberről nekem hosszasan kellett egyeztetni a szakszervezettel, és amikor túl voltunk egy ilyen fordulón, akkor is csökkentettük a létszámot, átszerveztünk, elbocsátottunk embereket, akkor jött a H.. úrnak ez a javaslata, hogy a közbeszerzést cégen kívül oldjuk meg, hozzáteszem egyébként, hogy maga a javaslat nem feltétlenül rossz, mert ha jól tudom, most a fővárosban ez folyik, tehát holding struktúra van és a holding csinálja a beszerzéseket, nem a cégek. Tehát önmagával a javaslattal nincs gond, csak akkor nekem, amikor a szakszervezettel ott tárgyaltam fél évet, hogy hogy tudunk kirúgni 200 embert, akkor még az, hogy na most akkor még egy osztályt is helyezzünk cégen kívülre, azt már egyszerűen mondtam, hogy nem. Ha az Igazgatóság így dönt, vagy a főváros így dönt, akkor természetesen végrehajtjuk, de ha nem feltétlenül szükséges, akkor most nem foglalkozunk ezzel. Ezt én elmondtam neki, megértette, nem tértünk vissza erre többet.
Tanács elnökének kérdésére tanú a nyomozati iratok 31. 325 és 31.327. oldalának ismertetése után ( kivéve a 31. 325. oldal utolsó bekezdése):
Szeretnék visszautalni a tanúvallomásnak a körülményeire ebben az ügyben, amit elmondtam a tárgyaláson.
Ahogy mondtam akkor is, kért Hagyó úr, a másik hogy ugye ezt úgy kell értékelni, annak a fényében, hogy nekem a rendőrség nem hagyott egy hetet se arra, hogy az összes ilyen típusú ügyet átnézzem, pl. a CEMI-ről, mindent, amit ott elmondok. Plusz még megtiltotta azt is, hogy én bárkivel konzultáljak. Ezek azok az állítások, amiket én akkor az első, abban a lelki állapotban, a papírokra való első rápillantásból én magamnak leszűrtem. Ezek azok, amiket hogyha igényt tartott volna rá a rendőrség, akkor később, amikor már tudtam beszélni a kollégáimmal, pontosítottam volna. Azt hiszem ebben az ügyben nem kérdeztek rá többet a CEMI ügyre. Azért azt mondom itt is, hogy ez egy normális közbeszerzési eljárás volt, a CEMI megnyerte, nem tudom, hogy ki pályázott még, fogalmam sincs, hogy pályáztak-e még, milyen ajánlattal. Én nem vagyok a közbeszerzési bizottság tagja, úgyhogy nem tudom.
Ez jogilag valószínűleg nem probléma, én akkor ezt láttam és így éreztem, ezért mondtam ezt.
Tanács elnöke Hagyó Miklós I. r. vádlott védőjének indítványára ismerteti tanú nyomozati vallomásából a nyomozati iratok 31.325 oldal utolsó bekezdését is.
Tanú:
Ezt fenntartom. Annyit egészítenék ki, hogy a CEMI az FKF Igazgatósága és Felügyelő Bizottsága előtt nem tudom havonta, kéthavonta beszámolt az aktuális állásról, tehát teljesen transzparensen zajlott ez az átvilágítás.
Tanács elnöke ismerteti a tanú nyomozás során tett vallomásából a nyomozati iratok
31.331. oldal 3-6. bekezdéseit.
Tanács elnökének kérdésére tanú:
Ahogy a tárgyaláson elmondtam, magyarul az én munkatársaim egy olyan problémát eszkaláltak felém, ami a közbeszerzés keretein belül nem volt orvosolható, ezt én jeleztem, és azt a választ kaptam, hogy a közbeszerzésnél valóban volt egy olcsóbb ajánlat, valóban annak a cégnek a referenciái azt mutatták, hogy nyugodtan, ők is meg tudják csinálni, az én munkatársaim azt mondták, hogy ebből nagyon komoly problémák lehetnek pont a jogi rendezetlenség miatt, ezért kértem tanácsot, nem kaptam tanácsot, hanem azt mondták, hogy ha a közbeszerzésben van egy jobb ajánlat, akkor a jobb ajánlatnak kell nyerni.
Tanács elnökének kérdésére válaszolva, nem tudom, hogy a Siemens milyen alapon támadta meg a közbeszerzési eljárást.
Tanács elnöke ismerteti a tanú nyomozás során tett vallomását a nyomozati iratok 31.333. oldaláról.
Tanács elnökének kérdésére tanú:
Ehhez fűznék egy megjegyzést. Én ezt így hallottam, ez volt nem is tudom 4 vagy 5 évvel ezelőtt, azóta azért történt egy-két dolog, amit szerintem érdemes elmondani. Az egyik az, hogy konkrétan H… Cs.. visszakerült a Vízművekhez, nem tudom, hogy vezérigazgató lett vagy elnök, de nagyon magas beosztásban visszakerült a Vízművekhez. Ha jól emlékeztem, akkor két cikk jelent meg róla. Ehhez csak annyit, hogy amikor az én tanúvallomásom valahogyan elért az újságokhoz, akkor rólam az elmúlt négy évben saját összeszámolásom szerint 98 újságcikk jelent meg a sajtóban és az egyik sem azt állította, hogy én egy kulturált úriember vagyok. Ennek a két ténynek, amik azóta keletkeztek, hogy én ezt a tanúvallomásomban mondtam, most, ha megkérdeznek azt mondanám, hogy H.. Cs.-nak egy haja szála nem görbült.
Hagyó úrnak volt egy híre, hogy szigorú, kemény, követel, de speciel pont ennél a H.. ügynél bebizonyosodott, hogy azt, amit én annak idején neki tulajdonítottam, az valószínűleg nem így van.
Ezt kézzel írott részt a rendőr mondta, hogy írjuk oda a végére ezt a részt, ez nekem jó.
Tanács elnöke ismerteti a tanúnak a Budapesti Rendőr-főkapitányságon vesztegetés bűntettének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen 4565/2010. bü. szám alatt folyt eljárásban 2010. július 15. napján tett tanúvallomása egyes részeit ( 3. oldal 4.,5., 6. és 7. bekezdés, 4. oldal 1. bekezdés), mely tanúvallomás a bírósági iratok 16. alszáma alatt található.
Tanács elnökének kérdésére tanú:
Ez azután volt, amikor már nyilvánosságra került a tanúvallomásom, nem volt értelme titkolózni senki előtt. Az embereimmel végig tudtuk nézni ezeket az ügyeket és ahogy mondtam most az elején is, nyilván egy csomó ügyben sokkal árnyaltabban és sokkal nagyobb tudás birtokában tudtam nyilatkozni.
A 2010. július 15. napján tett tanúvallomása 4. oldal 2-4. és 6. bekezdés, valamint az 5. oldal 3. és 4. bekezdésének ismertetése után tanú:
Ha négy éve így emlékeztem, akkor biztos így volt, nem emlékszem most már.
Tanács elnöke 11:40 órakor szünetet rendel el, majd a tárgyalást 11:50 órakor folytatja. Tanács elnöke Hagyó Miklós I. r. vádlott védőjének indítványára ismerteti a tanú nyomozati
vallomásából a nyomozati iratok 31.331. oldal 1. bekezdését.
Ismertetés után tanú:
Fenntartom ezt a vallomásomat.
Ügyész azon kérdésére, hogy a tanúkénti kihallgatásakor jelen volt-e érdekében eljáró ügyvéd, tanú:
Abban, hogy ügyvéd nem vagyok biztos, mert szerintem ügyvédjelölt volt. Amikor ezek a beszélgetések folytak a B.. úrral, korábban én soha semmilyen büntető ügynek nem voltam részese, még tanú minőségben se, se vádlott, meg gyanúsított minőségben, sőt P.. i perben se volta se alperes, se felperes. Számomra ez egy teljesen idegen közeg volt, meg szituáció, és a második találkozó után én elmentem egy ügyvédhez, akit valaki ajánlott, ez a H.. Gábor volt, elmondtam, hogy mi van, azt mondta, hogy jó, ha majd be kell menni a rendőrségre, akkor majd szóljak és akkor majd jön velem. Amikor be kellett menni a rendőrségre, akkor szóltam, és ő mondta, hogy ő nem ér rá, úgy volt sokáig, hogy akkor nem is jön senki, egyedül megyek, aztán végül próbáltam neki mondani, hogy nem ebben állapodtunk meg, akkor mondta, hogy jó, a jelöltje, vagy próbaügyvéd, nem tudom pontosan hogy mondják, talán ügyvédjelöltnek, ez a hölgy akkor ott lesz velem. Na most ez a hölgy valóban ott volt velem, fogalma nem volt semmilyen ügyről, egy szót nem szólt az egész kihallgatás alatt, én nem konzultáltam vele, gondolom azt jelezhette volna, hogy akkor most konzultáljunk egy kicsit vagy valami ilyesmi, nem ismerem itt az eljárás jogot, de minden esetre a hölgy semmit nem csinált, végigülte az egészet. Ráadásul nekem az elején alá kellett írnom ezt a titkossági nyilatkozatot, abból se egy példányt nem hozott el nekem és akkor láttam életemben utoljára, én úgy tudom, hogy már nem dolgozik ügyvédként, ha egyáltalán ügyvéd volt. Igen, én dr. Nagy Krisztináról beszélek, akkor ő volt az.
Az egész kihallgatás, ez a jegyzőkönyv nem tudom hány oldal, ha szép lassan felolvassa az ember, akkor gondolom 30 perc alatt megvan, én majdnem 5 órát voltam benn a BRFK- n. Szükségszerűen ez a jegyzőkönyv azért eléggé elnagyolt. Abszolút nem adja vissza azt a részletességet, ahogy az ügyeket beszéltük és most utólag amikor ez valamiért napvilágra került én most utólag értettem meg, hogy azért bizonyos szóhasználat miért jó, ha benne van, amit én annak idején nem mondtam, de valahogy rávezettek, hogy akkor mégis így kellene mondani.
Én utána már másik ügyvéddel mentem. Én úgy gondoltam, hogy egy aláírt tanúvallomással már olyan nagyon nem tudok mit kezdeni, de az biztos, hogy másik ügyvéddel mentem utána, nem ővelük.
Ügyész azon kérdésére, hogy mikor számolt be először a hatóságnak arról, hogy ezek a vallomások milyen körülmények között születtek, tanú:
Abban a vallomásban, amit a Pusztazámori ügyben tettem a bíróság előtt. Az én saját ügyemben számoltam be arról, hogy ezek a vallomások milyen körülmények között keletkeztek. Ezt a vallomást kb. 2 évvel, 1,5 évvel ezelőtt tettem, 2012-ben.
Én azt elmondtam, most is el szeretném mondani, hogy itt nem arról volt szó, hogy a rendőrök engem fizikailag megfenyegettek volna, hanem arról volt szó, hogy az egész televízió, sajtó, rádió azzal volt tele, hogy micsoda hihetetlen korrupció zajlik a fővárosban. Nem volt olyan híradó, hogy ne vittek volna el akár egy olyan fővárosi cégvezetőt, akivel együtt dolgoztam, akiről abszolút nem tudtam elképzelni, hogy bármi ilyen bűncselekményt elkövethetett volna, de hát ezek történtek, ez benne volt a légkörben. Tele volt ilyen ügyekkel minden, és akkor voltak ezek a kis megjegyzések, amit nem tudok pontosan visszaadni, de elmondtam ebből egyet-egyet. Ezek úgy egészében véve jelentettek rám egy ilyen, plusz még ehhez párosult az én egzisztenciális bizonytalanságom, a családomnak, az édesanyámnak a helyzete, apám halála, a két kiskorú gyerekem, abszolút nem engedhettem meg magamnak, hogy engem ne engedjenek haza vagy elvigyenek. De hát az ember fél, ugye. Soha nem volt problémám a vérnyomással, azóta van, soha nem volt alvászavarom, azóta van.
Ügyész azon kérdésére, hogy Önnek cégvezetőként milyen szempontokat kellett
figyelembe venni a vállalat vezetése során, tanú:
Egyértelmű, hogy a cégnek az érdekeit, meg a cégnek a feladatait kellett figyelembe venni a cégvezetőnek egy döntés meghozatalakor. A cégnek volt három darab közszolgáltatási szerződése a fővárossal, a hulladékkezelés, a közútkezelés, meg a várostakarítás vagy köztisztasági szerződés. Ebben nagyon világosan le volt írva, hogy mi a cégnek a feladata, milyen eszközökkel, mennyi pénzből kell ezt ellátni, ebben nagyon nagy játéktér nem volt, mert a közgyűlés elfogadta az éves költségvetést, elfogadta a hulladékkezelési díjat, beszámoltak ennek felhasználásról, ezek adták meg ezt a keretet, ami az én működésemet is kijelölte. Ami ugye ezen túlmenő feladat és amivel nem rendszeresen találkozik a cég, az az, hogy lejárt a hulladékkezelési közszolgáltatási szerződés, közbe bejött egy EU-s jogszabály, ami teljesen más volt, mint a korábbi. Ezt a szerződést ennek megfelelően újra kellett tárgyalni. Tehát bizonyos mértékig megváltozott a főváros meg a cég között a helyzet. Meg ugye volt, amit említettem, ez a jó 30 %-os forráscsökkenés, az ezzel kapcsolatos folyamatos megtakarítás keresés, spórolás, ezek is nem mondhatnám, hogy általános vagy mindennapi feladatok, mert az engem megelőző években nem tudok róla, hogy ez napirenden lett volna, vagy legalábbis nem ilyen mértékben. Az én feladatom inkább az volt, hogy úgymond ezeket a rendkívüli ügyeket menedzseljem minél jobban, meg hát a hátterem is ugye a nyelvtudás, meg a külföldi munka, abban segített, hogy az ilyen EU-hoz köthető jogszabályi változtatások, a hulladéktörvénynek a változtatásai, tehát én inkább ezekben tevékenykedtem.
Ügyész azon kérdésére, hogy a tulajdonos fővárosi önkormányzat milyen módon tudta befolyásolni az FKF Zrt. működését, gazdálkodását, tanú:
Három közszolgáltatásról külön kell beszélni. A legnagyobb a hulladékkezelés volt, ami mondjuk a 40 milliárdból olyan 25 milliárdnyi nagyságú, messze ez volt a legnagyobb. Itt ugye a konstrukció az, hogy a lakosság közvetlenül az FKF-nek fizeti a hulladékdíjat Budapesten. Tehát itt ilyen értelemben nem a városházától kaptuk a forrást, hanem a lakosságtól közvetlenül, viszont minden évben egy nagyon részletes beszámolót kellett adnunk, hogy mire használtuk az előző évi hulladékdíjat, milyen fejlesztéseket csináltunk, milyen költségeink voltak, illetve a közgyűlés hagyta jóvá, meg előtte a Gazdasági Bizottság, a Városüzemeltetési Bizottság hagyta jóvá a következő évi hulladékdíjat, tehát a díj emelést, vagy nem emelést. Tehát ilyen értelemben közvetve ők határozták meg azt a bevételünket, ami a lakosságtól érkezik. A másik két közszolgáltatás, tehát a köztisztaság, meg a közútkelezés, ott egyértelműen a főváros mindig az éves költségvetésében allokált erre egy keretösszeget, amit bizonyos ütemezésben az FKF-nek kifizettek. Itt is nyilvánvalóan szoros elszámolás volt, de itt nem a lakosságtól jött a pénz, hanem effektíve a fővárostól. Tehát itt ők határozták meg, hogy ez a keret mennyi legyen, mennyi munkát tudunk végezni. Persze minden évben mi adtunk egy javaslatot, hogy mit gondolnánk.
A főváros költségvetését, benne az FKF közútkezelésre fordítható keretével a közgyűlés hagyta jóvá, mi a főváros különböző osztályaival voltunk kapcsolatban, volt a közútkezelés például, akikkel egyeztettük a feladatokat, meg akiknek beszámoltunk a feladatról, meg elszámoltunk, egyeztettünk a pénzügyi osztállyal is, amikor a generális egy évre szóló forrás meghatározódott, akkor utána már alsóbb szinteken történt ennek a felhasználása, illetve ennek a felhasználásnak az ellenőrzése.
Nem konkrét értelemben mondtam, hogy rengeteg főnököm volt, mert munkajogi értelemben az én főnököm az FKF Igazgatóságának az elnöke volt. Ő írta alá a munkaszerződésemet, tehát ilyen értelemben ő volt a főnököm. Valójában egy városnak a városüzemeltetési cége figyelembe kell hogy vegyen a munkája, meg a tervezése során egy csomó olyan igényt, akiket, mint kvázi főnökeimet felsoroltam. Onnan jönnek jelzések, hogy jól dolgozunk, rosszul dolgozunk. Rengeteg projekt indul, ezeket a projekteket egyeztetni kell, van-e rá pénz, nincs-e pénz, mit mondanak a szakmai emberek rá, érdemes, nem érdemes. Ilyen értelemben mondom, hogy sok főnököm volt, mert nekem, mint vezérigazgatónak be kellett számolnom a saját Igazgatóságomnak, a saját Felügyelő Bizottságomnak. Mondjuk az üzleti terveket, meg az üzleti beszámolókat jóváhagyta a Városüzemeltetési Bizottság, ami képviselőkből áll, jóváhagyta a Gazdasági Bizottság, ami képviselőkből áll, jóváhagyta a közgyűlés, ami képviselőkből áll. Tehát ilyen értelemben mondtam, tehát nem munkajogi értelemben, hogy a napi munkavégzés során rengeteg főnököm volt, mert egy csomó emberhez kellett elmenni, ugye egyeztetni, megbeszélni velük, hogy látom én, hogy látják ők.
Ügyész azon kérdésére, hogy Hagyó Miklós milyen jogon, ilyen területeken kérhetett Öntől beszámolót, tanú:
A városüzemeltetéssel foglalkozó főpolgármester-helyettes volt akkor Hagyó Miklós. Ilyen értelemben a cégnek a gyakorlati működése, tehát hogy ha megvan a pénzügyi terv, akkor a konkrét munkavégzés, elnézést, hogy ilyen viszonylag egyszerű példákat mondok, de hát a költség szempontjából teljesen mindegy, hogy éjszaka kátyúzunk a Nagykörúton vagy nappal. A forgalom, meg a dugó, meg a káromkodások szám alapján meg nem mindegy. Nyilvánvalóan ő sokkal több információval rendelkezett, ezt vele egyeztettük. A várostakarítási projekteket vele egyeztettük, a cégek között sokszor volt ellentét, teljesen normális ellentétekről beszélek, tehát kinek a feladata takarítani ezt vagy azt a városrészt vagy azt a parkot. Ilyen esetekben volt ő, akinek döntenie kellett vagy akit megkerestünk. Szerintem ez így működik minden önkormányzatban.
Ügyész azon kérdésére, hogy miért gondolta úgy, hogy Mesterházy Ernőnek
beszámolással tartozik, tanú:
Én nem Mesterházy Ernőnek tartoztam beszámolással, hanem a főpolgármesternek, csak a főpolgármesterhez nem nagyon tudtam bejutni. Ezért még annak idején, amikor odakerültem, akkor D.. mondta, hogy olyan ügyekben, aminek politikai vonzata lehet, abban bátran kereshetem a Mesterházy urat, hát hogy ha egyikhez nem jutok be, akkor kénytelen vagyok a másikat keresni. Ez nem beszámolás, mert ez rossz szó, mert hogy mondjam, nem írtunk egy pénzügyi beszámolót, nem ilyen értelemben mondom, hanem egyszerűen a cég fontosabb ügyeiről számoltunk be, pl. hogy állnak a keretfelhasználások, de csak ilyen nagy vonalakban, miért gondolom, hogy ezt vagy azt a keretet a következő költségvetésben kellene növelni. Itt nem pénzügyi dolgokról beszéltünk, hanem arról, hogy a város normálisabban tudjon működni.
Én úgy tudom, hogy Mesterházy Ernő D.. úr tanácsadója volt. Nem tudom, hogy szervezetileg volt-e egyáltalán neki beosztása. Én nem ismerem a fővárosnak a szabályzatait, a belső szabályzatokat. Ha jogilag nézzük, akkor van egy Igazgatósága, meg egy Felügyelő Bizottsága a cégnek.
Ügyész további kérdéseire tanú:
A közgyűlés tudja felém közvetíteni a tulajdonos igényeit. Konkrét személyt nem tudok mondani, mert jogilag egyértelműen a közgyűlés. A közgyűlés hagyja jóvá az éves terveket, a beszámolókat, az üzleti tervet, az igazgatósági tagokat, az FB tagokat, tehát minden ami a cég stratégiai irányításával kapcsolatos jog, az a közgyűléshez van delegálva, nem konkrét személyhez.
De nem adott utasítást Mesterházy Ernő. Említettem, hogy miután a D.. urat nem tudtam meglátogatni, ahogy szerettem volna, és miután ő mondta, hogy ha tájékoztatni akarom, akkor nyugodtan forduljak Mesterházy Ernőhöz, én neki elmondtam azokat a dolgokat, amiket a D.. úrnak elmondtam volna és gondolom ő továbbította. De nem volt ilyen, hogy ő tájékoztatást kér, vagy utasítást ad, ilyen nem.
Így van, én többször is találkoztam Mesterházy Ernővel, ezek a találkozások arról szóltak, hogy amiket a D.. úrnak mondtam volna, azokat mondtam el neki. Elnézést nem tudom, hogy a szavaknak mekkora jelentősége van, de hát az, hogy én beszámolok neki arról, hogy mi történik, hát én nem olyan értelemben mondom, hogy egy formális beszámolót írunk, és akkor ő jóváhagyja és elfogadja, egyszerűen elmondtam neki, hogy a céggel ez van, ezt szeretném, azt szeretném, hogy látja, tehát ilyen. Nem formális beszámolókra kell gondolni, akkor ha ez a szó félrevezető, akkor mondjunk beszélgetést.
Ezeket a beszélgetéseket általában én kezdeményeztem. Biztos volt erre ellenpélda is, egy-kettő, ez nem volt jellemző. Költségvetések előtt, közgyűlések előtt inkább én kezdeményeztem ezeket.
A szervezeti és működési szabályzatban van benne, hogy hány vezérigazgató-helyettes van, milyen hatáskörrel, ezt az Igazgatóság hagyja jóvá, tehát ilyen értelemben bárki, bármit kezdeményezhet, ha az Igazgatóság nem hagyja jóvá.
Az Igazgatósághoz kerülő összes előterjesztést én írom alá. Tehát a vezérigazgató engedélyezi bármilyen napirendi pont felvételét az Igazgatóság ülésére, meg a Felügyelő Bizottság ülésére, kivéve a belső ellenőrzésnek a jelentéseit, mert azt a Felügyelő Bizottság elnöke szokta kérni.
Igen, én úgy emlékszem, hogy T.. Balázzsal Hagyó Miklós irodájában ismerkedtem meg. A harmadik-vezérigazgató helyettessel, hogy kellene egy 40 milliárdos cégbe, ráadásul ahol ilyen feladatok vannak, mint amiket elmondtam, nem ártana egy olyan vezérigazgató-helyettes, akinek nemzetközi gyakorlata van, aki hulladékkezelésben is járatos, mert hogy ő ezt tanulta Franciaországban egyébként, és így alakult ki a harmadik vezérhelyettesnek a pozíciója. Én tényleg úgy emlékszem, hogy a Balázzsal a Hagyó úr irodájában találkoztam.
Az említett 19., 20. ügyvédi iroda nem pontos szám, mert nem tudom hány ügyvédi irodával volt szerződésünk, a nagyságrendje az kb. ennyi. Ezek az ügyvédi irodák automatikusan rotálódtak, ahogy egyes ügyek kifutottak, újak jöttek, tehát itt volt egy viszonylag állandó fluktuáció. Tehát azért mondom, hogy ha nem ez a kettő jött volna, akkor másik kettő jött volna, amikor változott volna valami. Ezért mondom, hogy ilyen értelemben az ő alkalmazásuk teljes mértékben normális volt az FKF gyakorlatában. Azt megemlíthetem, hogy teljesen normálisnak tartom, hogy nem a konkrét ügyekben akar rálátást a tulajdonos, hanem a kockázatokban mindenféleképpen. Említettem, hogy potenciális kárértékben több milliárdos pereink voltak, és ez már fővárosi költségvetési szinten is jelentős. Effektíve az én munkámat is segíti, én nem tudok beszámoltatni 20 ügyvédi irodát. Nekem tényleg segíti a munkámat, hogy ha egy valakit megbízok, hogy jó, akkor nézze meg az összes pert, ami folyamatban van, és írjon nekem arról egy jelentést, hogy melyikben milyen teendő van, mi a potenciális kárérték, mit lehet csinálni, mennyi ideig fognak tartani. Ezért mondom, hogy számomra ez egy teljesen normális elfogadható dolog volt.
Én úgy emlékszem, hogy Hagyó úrnál találkoztunk H.. I.. úrral, a HDL irodától részben ő dolgozott, részben pedig az ő irodájához tartozó ügyvédek dolgoztak, de teljesen vegyes volt, tehát éppen amelyik ügy kívánta.
Ha nem ismerem meg H.. I..ék irodáját, akkor hogy választottam volna őket? Azt tudom mondani, hogy a feladatot, amivel megbíztam őket és mondom ebben alátámaszt az is, hogy ugye a rendőrség házkutatáskor elvitte mind a két iroda anyagát, sok egyéb anyag mellett, soha semmilyen visszajelzés nem érkezett, hogy ezzel bármi probléma lett volna, a belső ellenőrzésünk megnézte ezeket a szerződéseket, teljesen rendben voltak.
Én azt gondolom, hogy az, hogy nem közbeszerzés köteles az ügyvédi munka, se előtte nem volt az, se akkor nem volt az, se most nem az, ez azért van, mert ez egy bizalmi dolog. Én pontosan ugyanezt csinálnám, mert ha a főváros egyik legfontosabb cégéhez jön egy vezérigazgató, akinek azért jók a papírjai, csak éppen nem ismerem az ürgét, akkor lehet, hogy én is azt mondom, hogy akkor szeretnék odarakni valakit mellé, aki legalább arról tájékoztat, hogy ha valamit nagyon elszúr. Én megértem az ő részükről azt, és ennek a leghumánusabb módszere az, hogy egy ügyvéd segítsen az én munkámban, meg segítsen átlátni a céget egyáltalán. Amikor én odakerültem, mondom, ez egy 40 milliárdos cég, ezt azért át kell látni, ezt át kell venni, ez nem olyan egyszerű, úgyhogy mondom, én ezt abszolút normálisnak tartom.
Nem azonnal kötöttük az ügyvédi megbízási szerződést, hanem ahogy említettem, ahogy lett olyan ügy, amit akkor nekik adtam vagy adtunk. Nem tudom megmondani, hogy ki kötötte, az biztos, hogy végig ment teljesen a normális szerződéskötési szabályzat szerint a cégnél. Így van, az FKF Zrt. kötötte meg a szerződést persze.
Ez feltételezés a részemről, hogy az ügyvédi irodák beszámoltak pl. Hagyó Miklósnak, sem az ügyvédek nem mondták, se Hagyó úr nem kérte, én azt nem mondom, hogy az FKF Zrt. által kötött ügyvédi szerződés alapján eljáró ügyvéd, a megbízón kívül bárki másnak tájékoztatást adhat a cég ügyeiről. Egyébként volt olyan megbízásuk amikor én kértem, tehát amikor pont ezt az anyagot csinálta a H.. -féle iroda, ami az FKF-nek a peres ügyeiről szól és a várható kimenetekről, akkor azt effektíve én kértem, hogy adják oda Hagyó úrnak, egész egyszerűen azért, mert ez abszolút érinti az ő munkáját.
Azért közösen hívtam őket, Hagyó urat és Mesterházy urat az Easy way projekt kapcsán, mert ez egy uniós projekt, tehát messze túlnő az FKF-nek a kompetenciáján. Hagyó urat azért hívtam, mert ő volt a városüzemeltetési főpolgármester-helyettes, meg úgy emlékszem, hogy ebben a projektben is ő volt nevesítve a főváros oldaláról, mint felelős. Mesterházy urat meg azért hívtam, mert D.. úr megkért, hogy ha olyan ügybe botlok, ami politikailag káros lehet számára, már pedig egy elrontott EU-s támogatási ügy az azért ilyen, akkor mondjam neki, úgyhogy ezért hívtam őket. Hagyó úr és Mesterházy úr viszonyáról nem tudok mint mondani, hallomásból tudom mondani, legalábbis cégvezetők között az terjedt, hogy nagyon rossz a viszonyuk egymással.
Arra a kérdésre, hogy volt-e olyan, hogy úgy éreztem, hogy akár Hagyó úr, akár Mesterházy úr érdeklődése bizonyos ügyekben terhes a számomra, olyan dolgokat kívánnak elérni, olyan dolgokat szeretnének megtudni, vagy olyan kéréseik vannak, amiket én terhesnek találok, az a válaszom, hogy nem emlékszem ilyenre.
Arra a kérdésre, hogy számoltam-e be bárkinek fenyegetettség érzésről ebben az időszakban, az a válaszom, hogy az ő részükről semmiképpen.
Hagyó Miklós I. r. vádlott védőjének kérdéseire tanú:
A működés legalapvetőbb keretét a közszolgáltatási szerződések határozták meg, ami ugye 10 évre szólt és a megújított is 10 évre szól, ez meghatározta azokat az alapfeladatokat, amiket el kell látni. Tehát az alapfeladatok tekintetében nem nagyon volt rugalmasság. Ezeknek a pénzügyi lehetőségeit meg minden évben részben a fővárosnak a költségvetése, részben a közgyűlés által elfogadott hulladékdíj határozta meg a számunkra, ahogy már elmondtam. Ilyen értelemben mondhatom, hogy mind a tevékenység legalapvetőbb kereteit, mind pedig a legnagyobb pénzügyi keretet egyértelműen a közgyűlés határozta meg. És természetesen minden évben voltak olyan események, amik felülírták ezeket a terveket és ilyenkor kellett egyeztetni. Ilyen esemény volt például, ha sok hó volt, vagy ha kevés. Akkor nyilván a közúttisztításra fordítandó keret az vagy kevés lesz,mert sok a hó, vagy másra lehet fordítani, mert éppen nem kellett havat takarítani. A megmaradó pénzeknek a felhasználása vagy a pluszpénzeknek a kérése, ott volt az, hogy, az Igazgatóság tett egy javaslatot, az igazgatósági tagok önmagukban képviselők voltak általában, tehát én feltételezem, hogy ők egyeztettek a közgyűlés tagjaival, vagy a frakcióknak a tagjaival vagy nem tudom. Tehát ami javaslatot készítettünk, az utána került oda a fővárosnak a bizottságaihoz, és a közgyűléshez.
Volt egy olyan ügyosztály, ami a hulladékkezeléssel volt kapcsolatos, volt egy közútkezelési főosztály, köztisztasági főosztály is volt és ezen kívül pedig a funkcionális főosztályok, a pénzügy például ide tartozott.
Pénzügyekben I.. -Sz.. Imre főpolgármester-helyettessel egyeztettünk rendszeresen, úgy tudom, hogy a pénzügy konkrétan őhozzá tartozott. A többi, amit említettem, úgy emlékszem, hogy a városüzemeltetési főpolgármester-helyetteshez, Hagyó úrhoz tartozott.
A nyomozati vallomásomban említett Hagyó úrral való találkozás, a havonta az egy átlagos szám, amikor ugye azt a tanúvallomást tettem, akkor megkérdezték, hogy mennyi időnként találkoztam Hagyó Miklóssal, mondtam, hogy kb. havonta és akkor bele is írtuk a tanúvallomásba, hogy havonta kellett találkoznom Hagyó Miklóssal. Bizonyos szempontból ő volt a főnököm, ha azt kéri, hogy naponta találkozzunk, akkor naponta kellett találkozni, de mondom, a havi gyakoriság az egy ilyen átlagos, ez attól függött teljes mértékben, hogy volt-e éppen olyan projekt, amit ő vezetett, akkor nyilván gyakrabban vagy ment minden a maga útján, nem volt szükség semmiféle különösebb egyeztetésre, mindenki tudta a dolgát, akkor pedig ritkábban.
Több olyan projekt volt, amit Hagyó úr felügyelt, pl. az aluljáró projekt, ami a budapesti, több száz aluljáró rekonstrukciójáról szólt, ehhez szerettünk volna pénzügyi forrást is és nyilván, hogy ezt hogy kell felhasználni, milyen aluljárót, milyen ütemezésben, milyen anyagokból kell felújítani. Ugye ez nem csak FKF-es projekt volt, mert itt a közvilágítást is rekonstruálni kellett, az aluljáró, ha beázott, akkor a szigetelést, ha BKV-val volt kapcsolatban, akkor nyilván az akadálymentesítés, a megállókhoz való eljutás. Tehát tipikusan ilyen projektek voltak, amit Hagyó úr koordinált, akkor több cégnek kellett a munkáját összehangolni. Rengeteg ilyen projekt volt, volt pl. a Moszkva tér takarítása. A Moszkva térnél az volt a probléma, hogy a tér bizonyos részein tulajdonos volt a BKV, a Főkert, az FKF, a Posta, a nem tudom én ki, és gyakorlatilag, amikor egy tejfölös dobozt görget a szél, akkor öt méterenként mindig a másik területére megy át, ennek következtében persze a teret meg senki nem takarította és koszos volt. Ugyanez az Andrássy útra is vonatkozik, ugyanez a probléma volt a Margit szigettel, ugye, amit a Főkertnek kellett takarítani, csak neki nem volt feltétlenül forrása, de a szigeten át vezető utat az FKF-nek, na akkor ezt hogy hangoljuk össze, milyen napokon, ki csinálja, a BKV bemehet, hogy nem mehet be, mennyi időnként mehet be. Tehát ilyen projektek voltak és ezek úgy működtek, hogy nyilván a projektnek az indítása az ő jelenlétében zajlott, meg elmondta, hogy ő ezt hogy gondolja, hogy kéne csinálni, hogy alakítsuk ki. Akkor erről rendszeresen beszámoltunk, ugyanakkor a napi munka, tehát a szakmai szintű egyeztetést azt nyilván nem a vezérigazgató vagy a Hagyó úr végezte, azt akkor a cégeknek az aktuális osztálya, vezetői, középvezetői csinálták.
Én úgy tudom, hogy igen, mindenhol zajlottak átalakítások, átvilágítások a cégeknél, mert nem csak minket érintett ez a forrásszűkülés, a BKV-nál mindenképpen, én úgy emlékszem, hogy talán a Főtávnál is, a Főkertet nem tudom. De úgy tudom, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, tehát ez egy ilyen egész fővárosi szintű volt.
Nem teljesen értünk egyet az előző vezérigazgatóval, mert ő azt mondja, hogy folyamatosan költségcsökkentés volt, ami lehet igaz, mert tényleg minden évben valami kis költséget próbáltak csökkenteni, mert ez a cégvezetésnek szinte kötelessége, de az biztos, hogy ilyen mértékű megtakarítást nem kellett neki elérnie, és mondom különösen úgy, hogy egész nagymértékű forráscsökkenés is volt. Tehát ez egyértelműen akkor jött, amikor én odakerültem, nem tőlem függött, de időben akkor jött, amikor én odakerültem.
Sok oka van annak, hogy külső cég végezte az átvilágítást, az egyik, hogy az FKF-en belül nem volt olyan szakértelem, ami ilyen szinten át tudta volna világítani a működést, a CEMI tanácsadója, ha jól emlékszem vagy Deloitte vagy McKenzie, tehát nagy, nagyon komoly tanácsadó cégeknél szereztek gyakorlatot, tehát ilyen értelemben egy céget átvilágítani azt ők tudták, az FKF-n belül nem volt olyan tanácsadó, aki egy céget át tud világítani működés szempontjából, költségtakarékosság szempontjából. Másrészt pedig, ugye a költségtakarékosságnak mindig az a következménye, hogy bizonyos emberektől meg kell válni, ez is nehéz, egyszerűen egy folyamatot átszervezni, hogy mától kezdve nem ezt csinálod, hanem azt csinálod, nem így csinálod, hanem úgy csinálod, netán még kevesebb pénzért is, tehát ezt házon belül nagyon nehéz eladni, ehhez az kell, hogy legyen egy megkérdőjelezhetetlen autentikus anyag, amelyik feketén-fehéren levezeti, hogy ezt azért kell így csinálni, mert akkor ennyi meg ennyi költséget lehet megtakarítani.
Igen, én úgy emlékszem, hogy amikor a CEMI elvégezte ezt a munkát, akkor kértek tőlem egy ilyen referenciát. Nem emlékszem, hogy pontosan mikor vagy kinek, de miután megcsinálták a munkát és egyértelműen bebizonyosodott, hogy rengeteget spóroltunk vele, hát miért ne adtam volna.
Az ügyvédi iroda akkor ad nekem tájékoztatást, ha kérek tájékoztatást. Az egy feltételezés volt az én részemről, hogy beszámolt az ügyekről Hagyó úrnak az ügyvédi iroda, kivéve azt a néhány esetet, amikor én kifejezetten kértem, hogy tájékoztassák Hagyó urat erről vagy arról, amikor nagy kockázatot éreztem egy ügyben, akkor én kértem, hogy ezt mondják el neki, nem azért, mert bármit tudna csinálni, hanem azért ha legalább ebből baj lesz, akkor ne az legyen, hogy nem szóltam időben.
Igen, ezek azok a milliárdos nagyságrendű peres ügyek voltak, amiket már említettem, amiknek a megítélése esetleg a tulajdonost is érinti. Meg volt olyan például, csak példaként mondom, amikor átvilágítják a szerződéseket, bizonyos témakörben, és akkor az a jelentés jön le nekem, hogy az abban a témakörben kötött szerződések egyértelműen megsértik a közbeszerzési törvénynek például az összeszámítási szabályait. Mondjuk ilyenek voltak, egyértelmű, hogy a menedzsmentnek lépni kell, akkor innentől ezeket felmondjuk szépen és akkor kiírjuk közbeszerzésre az egészet, egyben, úgy, ahogy azt a törvény előírja. Ha ilyen volt, akkor csak egy tájékoztatást gondoltam, hogy adjanak neki, hogy ez lesz. Tehát nem kell se jóváhagyni, nem kell vele semmit csinálni, csak ha valaki megkérdezi tőle, egy képviselő, hogy mi ez az FKF-nél, akkor legalább ő tudja, hogy ezt azért csináljuk, mert ezt találtuk.
Hagyó úr részéről a sajtóban megjelent vallomásomnak annyi következménye volt, hogy talán rágalmazásért indított egy pert, elmentünk a bíróságra a Magyar Nemzetnek az újságírójával és talán a második tárgyaláson, de lehet, hogy az elsőn kiderült, hogy soha semmilyen interjút nem adtam senkinek, Hagyó úrral kapcsolatban meg különösen, ki nem ejtettem a nevét az elmúlt években. Tehát magyarul nem állja meg a helyét, hogy én bárkit megrágalmaztam volna, ez volt 2011-ben talán, aztán ennek vége is lett minden további nélkül.
Mesterházy Ernő II. r .vádlott védőjének kérdéseire tanú:
A BKV-val kapcsolatos ennek az ügynek a tárgya, ami miatt itt vagyok. A két úr ott középen a vádlottak padján feltételezem, hogy a BKV-t igazgatta, de nincs konkrét ismeretem a BKV-val kapcsolatban. Nem tudok semmit mondani azzal kapcsolatban, hogy Hagyó úrnak vagy a Mesterházy úrnak a BKV-hoz mi köze volt.
Semmit nem tudok mondani azzal kapcsolatban, hogy Mesterházy Ernőnek a BKV vezérigazgatóihoz volt-e bármi köze, volt-e velük kapcsolata, rendelkezett-e szervezetileg utasítási joggal.
Mesterházy urat akkor ismertem meg, amikor D.. úr azt mondta, hogy javasolt engem erre a pozícióra, nyilván mondta, hogy a bizottságoknak ezt még el kell fogadni, akkor kérte, hogy a helyetteseit, meg néhány embert említett még a fővárostól, többek között az ő tanácsadóját, Mesterházy urat, hogy őket látogassam végig, mutatkozzam be.
Ha D.. Gábor azt mondja, hogy Mesterházy Ernő a tanácsadója és nyugodtan osszam meg vele azokat az ügyeket, amiket neki mondanék, csak mondjuk nem tudok bejutni hozzá, vagy nincs itthon vagy külföldön van, ez nekem teljesen elég, nekem nem adott semmiféle papírt erről.
Nem, nem mondott ilyet, nem volt erről szó, hogy amit Mesterházy úr mond az olyan, mint a tízparancsolat és azt végre kell hajtani, nem lehet neki ellentmondani. D.. úr Mesterházy úrral kapcsolatban nekem kvázi egyirányú dolgot mondott, hogy ha nekem van olyan közlendőm, amit szeretnék, hogy ő is tudna és nem érem el, akkor nyugodtan mondhatom Mesterházy úrnak, ők gyakrabban találkoznak, majd akkor elmondja neki. Ilyen kapcsolat volt közöttünk.
Én Mesterházy úrral mondom, maximum konzultáltam ilyen fontosabb ügyekről, azokról, amit én úgy véltem, hogy D.. úrnak is esetleg a tudomására kell hozni, vagy tudnia kellene. Én közgyűlésen soha nem láttam őt, minden cégvezetőnek a közgyűlésen ott kell lenni, ez egy elvárás volt.
Mi ritkán találkoztunk.
Én Hagyó Miklóst és Mesterházy Ernőt együtt kétszer ha láttam a három év alatt, nekem saját személyes információm nincs, mert egyikük se mondta, hogy a másikkal milyen a viszonya. A közgyűlésben mikor beszélgettek a cégvezetők, ott akkor az volt a vélelem, én olyan információkat hallottam, hogy ők elég rossz viszonyban vannak, mint ahogy Hagyó úr elég rossz viszonyban van D.. úrral és valószínűleg ez sugárzik át a Mesterházy úrral való viszonyára, de hangsúlyozom, ezt én hallottam, tehát én nem tudom személyes alapon megerősíteni.
A Siemens ügyben a beszélgetést tehát én kezdeményeztem, pontosan azért, mert az említett problémáim voltak.
Ha Mesterházy úrral mi találkoztunk akkor igen, többségében én kezdeményeztem ezeket a találkozókat. Biztos volt egy vagy kettő, amit nem, de jellemzően én.
Én már említettem, hogy P.. Csabát ismertem régóta, tehát legalább 10 évvel korábban, mert én az Antenna Hungáriánál voltam a privatizációs projektnek a vezetője, P.. Csabáék meg az ÁPV Rt. oldaláról a privatizációs tranzakcióban vettek részt. A P.. és B.. Ügyvédi Irodának a referenciái, amit én is tudtam persze, a privatizációs, de voltak nekik kiserőművi, alternatív energetikai tapasztalatai egyrészt, másrészt pedig voltak nekik még a korábbi évekből úgy emlékszem fővárosi, városházi közszolgáltatásokkal kapcsolatos referenciái.
Az ellenem folyamatban lévő ügyben igen, felmerült P.. és B.. Ügyvédi Irodának, illetve P.. Csabának a kihallgatása. Ezt én szerettem volna, mert ugye a P.. Csaba volt az, aki pont a kiserőművi tapasztalat miatt, ez a Pusztazámori beruházás, ez gyakorlatilag egy kiserőmű építése, gázmotornak az építése, tehát a Csabáék ezt abszolút értik, egyrészt, másrészt pedig ugye az nem egyszerű, amikor egy közszolgáltató a közszolgáltatás tárgykörébe tartozó beruházást végez el, mert akkor annak a tulajdonjoga, nem mindegy, hogy kié, tehát ott van egy csomó jogi kérdés, úgyhogy ez abszolút az én döntésem volt, hogy a P.. ékat bízzuk meg ezzel. Teljes mértékben normálisan megcsinálták, jó anyagot csináltak, teljesen helytálló volt, amit kihoztak az eljárásokról, kell-e közbeszerzés vagy nem, tehát nem is bántam meg, hogy őket kértem meg. Tehát ez volt az, ami miatt én szerettem volna, hogyha a bíróság meg tudja hallgatni az én ügyemben a P.. Csabáékat, mert ők az egész ügyet átlátták. Úgy tudom, hogy az FKF Zrt. nem járult hozzá, ahhoz hogy az ügyvédi titoktartás alól ők felmentést kapjanak, tehát végül nem hallgatta meg őket a bíróság.
dr. H.. I.. VII. r. vádlott védőjének kérdéseire tanú:
Arra a kérdésre, hogy kaptam-e valaha is Hagyó Miklóstól H.. I..on keresztül jogsértő utasítást, a válaszom, hogy nem.
Arra a kérdésre, hogy kaptam-e utasítást H.. I..tól, illetve H.. I.. volt-e abban a helyzetben, hogy engem bármilyen módon utasítson, a válaszom, hogy nem kaptam. Azt említettem, ugye a tanúvallomásomban is benne van az a két eset, amikor volt a H.. úrnak egy javaslata, amit én kellő megfontolás után elutasítottam, nem hajtottam végre. De utasítás nem volt.
Arra a kérdésre, hogy kaptam-e olyan kérést, vagy javaslatot H.. I..tól, ami jogsértésre irányult volna, a válaszom az, hogy nem, jogsértésre semmiképp.
A munkájukkal kapcsolatban egy ügyre biztosan vissza tudok emlékezni, ez a folyamatban lévő peres eljárásokról készítendő összefoglaló, azt hiszem, hogy volt még olyan munkájuk, ami az FKF érvényben lévő szerződéseinek az átvizsgálása közbeszerzési szempontból, többre nem tudok visszaemlékezni.
Nekem nem kellett rálátást biztosítanom más ügyekre H.. I..nak, én kértem meg őt, hogy nézze át ezeket az ügyeket és adjon nekem egy tájékoztatást.
Olyan kérés nem hangzott el, hogy konkrétan ezt vagy azt vagy amazt az ügyet a H.. Ügyvédi Irodára kell bízni. Nem is lehet, mert ahogy említettem soha semelyik ügyvédi irodától aki egyébként már ott volt az FKF-nél nem szoktunk elvenni ügyeket. Ahogy az ügyek véget érnek, úgy mondjuk elmegy az ügyvédi iroda és a következő ügyre jön egy másik. Konkrétan a szerződések átvilágítása illetve a perekben rejlő kockázatok, ez kapcsolódik az én odaérkezésemhez, mert egy új vezérigazgatónak ezekben az ügyekben tájékozódni kell, ez nem kérdés. Én bíztam meg H.. úrékat ezzel a munkával.
Tanács elnöke 12.58 órakor szünetet rendel el, majd a tárgyalást 13.06 perckor folytatja. Hagyó Miklós I. r .vádlott védőjének kérdésére tanú:
Arra a kérdésre, hogy amikor az én tényleges tanúkihallgatásom megkezdődött, közölték- e velem azt a tényt, hogy engem valójában a BKV volt vezérigazgatója ügyében hallgatnak ki tanúként, a válaszom, hogy nem emlékszem.
BKV-val kapcsolatban nem emlékszem, hogy én a rendőrség részéről egy kérdést is kaptam volna. Antal Attilával kapcsolatban szintén nem emlékszem, hogy róla kérdeztek volna.
Hagyó Miklós I. r. vádlott észrevétele:
Mivel a legnagyobb igyekezet ellenére sem hallottam pontosan a mai tanúkihallgatás teljes egészét, így nem hogy egészében, hanem külön részenként sem tudtam ezt megismerni. De miután, ezt csak azért mondom, miután az írásos jegyzőkönyvet megismerem, el fogom dönteni, el fogjuk dönteni, hogy a mai napi tanúkihallgatás kapcsán további észrevétellel élek-e. Épp ezért most kizárólag a két, itt ismertetett nyomozás során felvett jegyzőkönyvvel kapcsolatban kívánok észrevételt tenni.
Ismételten és határozottan kijelentem, hogy mind a nyomozati vallomásomat, mind a tárgyaláson ezidáig tett vallomásomat és észrevételeimet változatlanul fenntartom. Bielek Pétert nekem D.. Gábor főpolgármester úr mutatta be. Bielek Péter tanúként tett vallomásában is megerősítette, hogy Bielek Pétert D.. Gábor javasolta az FKF Zrt. vezérigazgatói tisztségére. Ez utóbbi tény egyúttal azt is jelenti, hogy Bielek Pétert az SZDSZ frakció is támogatta. Kinevezését követően én vele kizárólag hivatalos ügyekben, közgyűlésen, szakbizottságok ülésein, kabinetüléseken, valamint az ezeket előkészítő egyeztetéseken találkoztam, amelynek során ő, mint a főváros tulajdonát képező egyik közcég vezetője, én pedig, mint a közcégeket I.. -Sz.. Imrével együtt felügyelő városüzemeltetési és vagyongazdálkodási főpolgármester-helyettes jártam el. Az ilyen alkalmakra Bielek Péter minden esetben az eljárási rendnek megfelelően az FKF Zrt. megfelelő szakmai illetékeseivel együtt érkezett, engem pedig a kabinet szakreferensei, illetve az ügyosztályok képviselői kísértek, kapcsolatunk tehát kizárólag munkakapcsolat volt. A fentiek előrebocsátást követően mielőtt rátérnék a tanú nyomozati vallomásával kapcsolatos konkrét észrevételeimre, fel kívánom hívni a figyelmet néhány olyan tényre, amelyek meggyőződésem szerint a tanú vallomására is kihatással bírtak. Bielek Péter tanúkénti meghallgatására 2010. február 12. napján azt követően került sor, hogy a kihallgatását foganatosító BRFK Gazdaságvédelmi Főosztálya a következő lépéseket tette. 2010. január 26. napján őrizetbe vették Antal Attilát a BKV volt vezérigazgatóját, amit
követően a bíróság Antal Attila házi őrizetét rendelte el, 2010. február 3. napján őrizetbe vették Mesterházy Ernőt, D.. Gábor főpolgármester politikai tanácsadóját, Regőczi Miklóst, a BKV vezérigazgató-helyettesét és Zelenák Tibort, a BKV volt főosztályvezetőjét. Amit követően a bíróság Mesterházy úr és Zelenák úr előzetes letartóztatását elrendelte, míg Regőczi Miklós esetében házi őrizetről határozott, amit később megváltoztatott. Nem a rendőrség intézkedései közé tartozik, de az üggyel szorosan összefüggő esemény továbbá az is, hogy 2010. február 2. napján engem minden tisztségemről lemondattak. Mindezek alapján nem megismételve az általam, illetve a vádlott társaim által korábban erre nézve előadottakat, kétséget kizáróan megállapítható, hogy 2010. februárjában egy, a főváros tulajdonában lévő közcég vezérigazgatójaként a tanú meghallgatására rendkívül feszült, felfokozott helyzetben került sor, amit összefoglalva úgy tudok jellemezni, hogy senki nem tudhatta, így a tanú sem, mit hoz számára a holnap. A nyomozó hatóság eljárása ugyanis véleményem szerint, amint arra már többször is hivatkoztam, ebben az időszakban nem arra irányult, hogy ténylegesen megtörtént bűncselekményeket felderítsen, hanem arra, hogy meghatározott személyekre nézve lényegében bármilyen módszerrel és eszközzel olyan adatokat találjanak, olyan információkhoz jussanak, amelyek révén az adott személyekkel szembeni eljárásokat legalábbis látszólag igazolni lehet. Nincs ugyanis más ésszerű magyarázat arra, hogy a BKV Zrt. által megkötött szerződések szükségességét és indokoltságát vitató büntető eljárásban miért hallgatta ki a nyomozó hatóság tanúként Bielek Pétert a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. vezérigazgatóját, aki a BKV szükségleteiről és a BKV által megkötött szerződésekről nyilvánvalóan semmilyen releváns információval nem rendelkezhetett. Mint, hogy arra sincs magyarázat, hogy a tanú mintegy 10 oldalas tanúvallomása végén miért hivatkozik arra, mintegy mentegetőzve, hogy nem biztos, hogy „olyan ügy” eszébe jutott, 31.333. oldal második bekezdés. Hozzáteszem a szóban forgó jegyzőkönyv a nyomozó hatóság által feltett kérdéseket, ahogy ezt megszoktuk, most sem tartalmazza. Az a Bielek Péter által adott válaszokból kétséget kizáróan megállapítható, amit most, ha jól hallottam meg is erősített, hogy hozzá jelen ügy tárgyát, vagyis a BKV Zrt. szerződéseit illetően a nyomozó hatóság még kérdést sem tett fel. Arra a kérdésre, hogy ennek ellenére a jelen ügyben ki és miért kezdeményezte a tanúkénti meghallgatását, a rendelkezésemre álló nyomozati iratban nem találtam választ. Mindemellett az adott időszakot az a tény is jól jellemzi, hogy Bielek Péter tanúkénti kihallgatásáról, vallomásának tartalmáról már 2010. április 21. napján, vagyis jóval a nyomozás befejezése előtt, de épp az országgyűlési választások második fordulója előtt pár nappal az egész ország tudomást szerezhetett. A Magyar Nemzet című napilap 2010. április 21. napi számában megjelent ugyanis, címet idézem: „Tanúvallomás a Hagyó-modellről” című cikk, amely Bielek Péter tanúvallomásának tartalmát tényként kezelve, különböző idézeteket közöl a vallomásból, mégpedig olyan módon, hogy kiragadott kijelentéseket, függetlenül a kijelentések valóságtartalmától, és hangulatkeltésre és az olvasók befolyására alkalmas új szövegkörnyezetbe helyezte. Jelzem, a cikkben megfogalmazott valótlan állítások miatt én
2010. május 13. napján mind Bielek Péter, mind a Magyar Nemzet újságírójával szemben feljelentést tettem a Pesti Központi Kerületi Bíróságon aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett rágalmazás vétsége miatt. Továbbá a cikk valótlan tartalmára tekintettel az MTI-nek is nyilatkozatot adtam, amiben a valóság közlése mellett arra is kitértem, hogy a cikkben foglalt kijelentésekkel kapcsolatban állok minden vizsgálat elé. Az általam előadottakat igazolja a Népszabadság Online internetes weboldalán 2010. április 22. napján, másnap megjelent interjú, amit egyébként be fogunk csatolni. Itt utalok arra, hogy az általam indított büntető eljárásban Bielek Péter tagadta, hogy a vallomás előzőek szerinti kiszivárogtatásához neki bármilyen köze lett volna, sőt a cikket író újságíró saját maga is azt állította, hogy Bielek Péter tanúkénti kihallgatásáról, illetve a vallomásának tartalmáról sem tőle értesült. Egyebek között meg sem kereste, hanem a tanúvallomást tartalmazó jegyzőkönyv egyszerűen csak megérkezett a szerkesztőségbe. Ez utóbbi magyarázatául hozzátette, hogy a szóvivők „a sajtó nagy örömére” adott esetben kiszivárogtatnak bizonyos információkat, illetve ami a legfontosabb
„a rendőrség felső vezetőjének tudtával vannak elpárologtatások”. Hangsúlyozni kívánom, hogy ekkor a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője az a T.. Gábor volt, akinek 2009. szeptember 1-ei levelével, amit a tanácselnök asszony ismertetett tulajdonképpen elindult a BKV ügy. Hangsúlyozom, én Bielek Péter tanúként tett vallomását a teljes terjedelmében kizárólag a nyomozás befejezését követően az iratismertetés után ismerhettem meg. Mindemellett felhívom a figyelmet a HVG hetilap, HVG.hu elnevezésű internetes weboldalán 2010. április 29. napján megjelent a cikkre, a címe Heves fővárosi vita az FKF ügyeiről, amely Bielek Péter tanúvallomására nézve a következőket rögzíti: D.. Gábor főpolgármester az ellenzéki kritikák kapcsán már 2010. februárjában megkereste Bielek Pétert, mint az FKF vezérigazgatóját és tájékoztatást kért a nagyobb közbeszerzéseket illetve az eljárás rendjét illetően. A válaszul készült 2010. március 3. napján, vagyis Bielek Péter tanúkénti kihallgatását követően kelt öt oldalas igazoló jelentés a cikk tartalmával szemben semmiféle problémát nem tárt fel, továbbá annak tartalma Bielek Péter által az FKF Felügyelő Bizottsága előtt tett nyilatkozatával is összhangban áll. A cikk szerint továbbá Sz.. Sándor, az FKF Felügyelő Bizottságának elnöke arról is beszámol, hogy az általuk elvégzett belső vizsgálat visszásságokat szintén nem tárt fel. Ami pedig a cikkben foglaltakban a jelen ügyre nézve is kiemelkedő jelentőséggel bír, az a következő: „A főpolgármester megjegyezte, hogy a március 3-ai keltezésű dokumentumot, vagyis a fentebb már hivatkozott Bielek Péter által készített igazoló jelentést, eljuttatta a rendőrséghez.” a cikket becsatolom. Én ezt a D.. Gábor által becsatolt igazoló jelentést, valamint a szintén hivatkozott az FKF Felügyelő Bizottsága által lefolytatott belső vizsgálat anyagát a rendelkezésemre álló nyomozati iratok között nem találtam meg. Kérdésként merül fel ezért bennem, hogy a nyomozó hatóság a Bielek Péter által tett kijelentések valóságtartalmát egyértelműen cáfoló okirati bizonyítékokat az ügy iratai közé, legalábbis tudomásom szerint, miért nem csatolta. Ennek a kérdésnek a megválaszolása azonban úgy érzem nem az én feladatom.
A tanú nyomozati vallomásával kapcsolatos észrevételeim:
Elsőként általánosságban leszögezem, hogy Bielek Péter nyomozati vallomásában olvasható, személyemet érintő állítások nemcsak, hogy valótlanok, hanem a konkrét tények illetve többek között az előzőekben is jelzett okirati bizonyítékok ezek ellenkezőjét bizonyítják. Ilyen tény többek között az is, hogy én vele szemben kizárólag, mint az adott területért felelős főpolgármester-helyettes léptem fel, ezen kívül azonban az ő irányába soha semmilyen kérést vagy utasítást nem fogalmaztam meg. Hozzáteszem az FKF ügyeire nézve engem a büntető eljárások egyikében sem hallgattak meg. Az egyes konkrét észrevételek megtétele előtt azt is hangsúlyoznom kell, hogy a tanú a nyomozás során tett vallomásában a jelen ügy tárgyát képező vádirati tényállást egyáltalán nem erősítette meg, így az általa előadottak az ügy érdemi részére nézve semmiféle jelentőséggel nem bírnak, ennek ellenére szükségesnek tartom, hogy a tanú nyomozás során tett kijelentésére észrevételt tegyek, mivel azok valótlansága és önellentmondása a nyomozó hatóság eljárását illetve annak visszásságait jól mutatja.
Egyes konkrét észrevételeim:
1) A találkozás
A tanú nyomozati vallomásában a velem való kapcsolatára nézve a következő kijelentéseket tette:
kinevezésemet követően Hagyó Miklóssal rendszeresen találkoznom kellett, 4. oldal 8. bekezdés, majd elmondja: megválasztásomat követően szükség szerint, de legalább havonta egyszer találkoznom kellett a városházán, melynek során konkrét, hivatalos ügyeket beszéltünk meg, majd Hagyóval havonta találkoznom kellett. Az előző idézet az 5. oldal 1. bekezdése, a második pedig az 5. oldal 5. bekezdésében található meg. A tanú vallomása alapján megállapítható, hogy az általa elsőként rendszeresnek minősített találkozókra valójában a valóságnak megfelelően kizárólag szükség szerint és havonta egyszer kerülhetett sor, mégpedig épp azért, amire a tanú is hivatkozott az FKF Zrt.-t érintő konkrét, hivatalos, szakmai ügyekkel kapcsolatos egyeztetés, konzultáció érdekében. A tanú azonban, amint erre korábban már hivatkoztam ilyenkor sem személy szerint egyedül érkezett hozzám, hanem az eljárási rendnek megfelelően, e szerint a kabinet ülésére, bizottsági ülésre vagy közgyűlésre érkezett. Tisztázandó, hogy az egyeztetésekre szoruló szakmai ügyek, amiről itt a tanú részletes beszámolt, pedig ahogy minden közcég, az FKF Zrt. életében is mindig bőven voltak, ugyanis a többi közcéghez hasonlóan az FKF Zrt.-nél is megkezdődtek a hatékonyságnövelő, egyúttal költségcsökkentési célú átalakítási folyamatok, emellett Dr. D.. Gábor főpolgármester 2007. márciusában kelt, a városüzemeltetésért felelős főpolgármester- helyettes ütemezett feladatai 2007-2010. tárgyú levelében a közmű és infrastruktúra fejlesztéssel, vízgazdálkodással, környezetvédelemmel, hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladatok című III.4. alpontjában az FKF Zrt.-t érintően külön, kiemelten írta elő számomra a következő feladatot: A szelektív hulladékgyűjtő szigetek számának növelése a jelenlegi 600-ről 1100-ra, nyomozati iratok 67. kötet 44.027. oldal, tisztelettel jelzem, hogy ez megtörtént. Az FKF kezelésében álltak továbbá a fővárosi aluljárók is, melyek közül a kinevezésem ideje alatt a 17 legfontosabb aluljárót bekameráztuk, továbbá ezzel egyidejűleg valamennyi fővárosi aluljáróban egy felújítási és egy kiemelt takarítási program is elindult. Mindezek alapján véleményem szerint egyértelműen megállapítható, akkor amikor én, a már hivatkozott szakemberekkel együtt a tanú és az ő szakmai stábjával a főpolgármesteri hivatalban találkoztam és az egyes projektek állásáról tájékoztatást kértem, vagy szakmai egyeztetést, konzultációt folytattam, nem tettem mást, mint ahogy a rám vonatkozó jogszabályoknak és belső normáknak megfelelően a munkámat végeztem.
2) Utalok továbbá arra, hogy Bielek Péter a nyomozás során tett vallomásában arra is hivatkozott, hogy én a főváros nagy hatalmú embere voltam, illetve azt is kifejtette „A főváros ügyei nagyrészt függtek Hagyó politikai támogatásától. Így ő nem lehetett sikeres vezérigazgató, ha a közgyűlésben és a bizottságaikban a javaslatait nem támogattam”
31.323. oldal 8. bekezdés, 31.325. oldal 7. bekezdés. Evvel kapcsolatban úgy vélem ténykérdés, hogy a főpolgármester, illetve a főpolgármester-helyettesek, így köztük én is, pusztán a kinevezésük révén elnyert pozíciónál fogva kizárólag közhatalmilag a főváros tulajdonát képző közcégek vezetése felett helyezkedtünk el. Ami természetszerűleg azt eredményezte, hogy köztük és a gazdasági társaság vezetői között a jogszabályokkal és a belső normákkal egzakt módon szabályozott alá-felé rendeltségi viszony volt. Másrészt az is ténykérdés, hogy az FKF Zrt.-t is érintő pl. kommunális környezetvédelmi közlekedési kérdések, a főpolgármester úr 512/2007. számú intézkedése alapján az én szakmai területemhez tartoztak. Nyomozati irat 67. kötet 44.015. oldal, így az azokkal kapcsolatos előterjesztéseket az általam már oly sokszor hivatkozott hivatalos eljárási rend szerint az adott gazdasági társaság a szakterület általi előkészítését követően az én kabinetem terjesztette elő a szakmai testületek és végső soron a közgyűlés és annak bizottságai elé. Azok tartalmáért és megvalósításáért pedig én voltam a felelős. Ez formailag úgy nézett ki, hogy minden közgyűlési döntés után felelősnek a főpolgármester volt megjelölve. Ez valamennyi közgyűlési döntésen jól látható és a belső szabályozásoknak megfelelően ezt az ügyosztályok illetve a főjegyzői hivatal az adott területért felelős illetékes főpolgármester-helyettesekre datálta. A tényleges felelősség az adott területért felelős főpolgármester-helyetteseké volt, amire a közgyűlések és bizottságok bízták meg. A tanúnak azt a kijelentését tehát, hogy ő csak akkor lehetett sikeres vezető, ha én politikailag támogattam, valójában ezt az általam imént felvázolt jogszabályok és a belső normák szerinti helyzetet tükrözi, amelynek lényege, hogy egy közcég által kezdeményezett előterjesztés természetesen csak akkor lehetett sikeres, ha azt megelőzően az adott területért felelős főpolgármesteri-helyettesi kabinet szakembereivel illetve az érintett ügyosztályok szakembereivel már azok támogatását kivívva egyeztetésre kerül. Sokszor elmondtam, hangsúlyozom, innét a főpolgármesteri kabinet üléseire kerültek és végső soron azt, hogy a közgyűlés elé kerülhet egy előterjesztés, a főpolgármesteri kabinet döntötte el. Ugyanakkor itt kell megemlítenem, hogy Bielek Péter a nyomozati vallomásában saját személyén kívül két további közcég vezetőjéről, így Kocsis Lászlóról, a Főkert volt vezérigazgatójáról, illetve H.. Csabáról, a Vízművek vezetőjéről is említést tesz, azt sugallva, mintha az ő vezetői leváltásukban nekem szerepel lett volna. A tanú kijelentése kapcsán elsőként határozottan kijelentem, hogy miként Bielek Péter esetében úgy K.. László illetve H.. Csaba esetében sem rendelkeztem jogkörrel arra nézve, hogy az ő vezérigazgatói kinevezésüket visszavonjam. Ez a döntés amint az előzőekben már kifejtettem soha nem egy személytől függött, hanem testületi döntés volt. Az is egyértelműen megállapítható, hogy a tanú által Kocsis László és H.. Csaba távozásának okára és körülményeire tett kijelentései, valójában nem az érintett két személytől származó közvetlen információkon, vagy általában a valós tényeken alapulnak, hanem azok kizárólag a tanú részben hallomásból eredő következtetései. Tanú megállapításai valótlanságának igazolására anélkül, hogy a jegyzőkönyvben olvasható állításokra részletesen kitérnék csupán egy példát emelek ki. Tanú azt állítja, hogy mikor én H.. Csabát a fővárosi cégvezetők 2007. év végi ebédjén D.. Gábor jelenlétében „kiosztottam”, ő „ezután nem sokkal leváltásra került” 31.331. oldal 7. bekezdés. Ezzel szemben tény az, hogy H.. Csaba 2008. október 30. napjáig a Fővárosi Vízművek kinevezett vezérigazgatója volt.
3.) Az új vezérigazgató-helyettesi pozíció, illetve T.. B.. kapcsán
A tanú a nyomozás során tett vallomásában úgy nyilatkozott, hogy én a találkozásaink egyikén arra kértem, hogy hozzon létre egy harmadik vezérigazgató-helyettesi pozíciót, ami korábban nem volt a cégnél és annak élére az én jelöltemet nevezze ki, valamint ennek kapcsán én néhány hónappal később bemutattam őt az irodámban T.. B.. nak, aki még a tanú nyomozati vallomásának megtételekor, vagyis 2010. februárjában is helyettesként dolgozott. Nyomozati irat 31.321. oldal 8. és 10. bekezdés. A tanú nyomozás során tett kijelentései nem felelnek meg a valóságnak. Én soha nem kértem meg a tanút arra, hogy hozzon létre az FKF Zrt.-nél új vezérigazgató-helyettesi pozíciót. Ilyen kérést továbbá már csak azért sem fogalmazhattam meg, mert amint arra egyébként a tanú maga is hivatkozott és ha jól hallottam itt is megerősítette, hivatkozott egyébként a 31.321. oldal 8. bekezdés utolsó mondatában, egy adott közcég szervezeti átalakításához, vagyis egy új vezérigazgató-helyettesi pozíció létrehozásához az SZMSZ módosítására van szükség, aminek jóváhagyása az Igazgatóság hatásköre és feladata. Az az állítás sem felel meg továbbá a valóságnak, hogy én mutattam be T.. B.. t a tanúnak. Én ugyanis T.. B.. t a kinevezése előtt nem ismertem és valójában épp fordítva történt, vagyis Bielek úr volt az, aki bemutatta őt nekem. Ezt támasztja alá a Magyar Nemzet internetes weboldalán 2010. április 21. napján megjelent, a mai napig megtalálható Hűtlen kezelés az FKF-nél? Nyomozást indított a rendőrség című cikk, amely idézetet közöl T.. B.. nak abból a Hír televízió Célpont című műsorának adott interjúból, amelyet a tanú tanúvallomásának nyilvánosságra hozatalát követően elsőként adott. E szerint T.. B.. a kérdéssel kapcsolatban határozottan kijelentette, hogy Hagyó Miklósnak az én kinevezésemhez semmi köze nem volt, sőt tulajdonképpen Bielek úr mutatott be engem Hagyó úrnak az ő irodájában. Az igaz, hogy ott találkoztunk Hagyó úrnak a titkárságán, utána együtt mentünk be hozzá. De ez volt az a bizonyos bemutatkozó beszélgetés, ami már a kinevezésemet követően történt meg. A hivatkozott cikket egyébként becsatolom. Itt azért annyit szeretnék elmondani, hogy a tanú jól emlékezett arra, hogy találkoztunk az irodában, valószínűleg a körülmények, amire részletes kitért és hivatkozott, ezek hatására nem tudta pontosan ennek a körülményeit felidézni. Mindemellett ismételten hangsúlyozom, hogy egy új vezérigazgató-helyettesi pozíció létrehozásáról illetve a kinevezéséről kizárólag az adott cég vezetése bír döntési jogosultsággal. Az ilyen operatív jellegű döntések meghozatala ugyanis a vezérigazgató feladatát képezte, ami felett az ellenőrzési jogkört az adott cég igazgatósága és felügyelőbizottsága gyakorolta. Ezzel szemben én főpolgármester-helyettesként, amint arra már többször hivatkoztam, a közcégek napi szintű működését, szervezetének kialakítását, a vezérigazgató alatti pozícióban lévő munkavállalókat érintően semmiféle jogosultsággal nem rendelkeztem, vagyis úgy fogalmazhatnék, hogy nekem az ilyen jellegű kérdésekben semmiféle beleszólásom nem volt.
4) H.. , D.. & L.. Ügyvédi Iroda
Tanú nyomozás során egyrészt azt állította: én a megválasztásomat követően jeleztem felé, igényt tartok arra, hogy a főváros jobban belelásson a közcégek belső életébe és ellenőrizze működését, másrészt a tanú arról is beszámolt, hogy én ezt a célt oly módon kívánom megvalósítani, hogy megjelöltem a H.. , D.. & L..Ügyvédi Irodát annak érdekében, hogy annak munkatársai az FKF Zrt. jelentősebb ügyeiben és beruházásaiban dolgozzanak. 31.321. oldal 2. bekezdés. Ezt követően ugyanakkor leszögezte, hogy ő semmilyen kivetni valót nem talált abban, hogy a tulajdonos ismerni kívánta a cég működését, valamint azt is megjegyezte, hogy az FKF Zrt. nem tartott fenn nagyobb jogi apparátust, így az ügyek sokrétűsége miatt különböző, ekkor legalább 15-20 ügyvédi irodával volt szerződéses kapcsolatuk. 31.323. oldal 3. bekezdés. A tanú emellett úgy nyilatkozott, hogy az évek során állítása szerint általam ajánlott HDL ügyvédi irodával megromlott a viszonya, mert az ügyvédi iroda Hagyó úr azon kérését tolmácsolta, hogy ő bocsássa el a társaság korábbi jogi igazgatóját és helyette az általuk javasolt személyt nevezze ki, akiről azonban ő konkrétan tudomást sem szerzett, mert a kérés teljesítését megtagadta. 31.323. oldal 6. bekezdés. A tanú előzőekben idézett állításai csak részben fedezik a valóságot. Én ugyanis, hogy a korábbi vezetés ideje alatt az egyes közcégek olyan fokú, mondhatom azt, autonómiát élveztek, és olyan befelé irányuló működési politikát folytattak, hogy mi a tulajdonos és ebből következően a társaságok működéséért végső soron felelős fővárosi önkormányzat számára gyakorlatilag szinte lehetetlenné tette, hogy a közcégek tényleges működési folyamatait vagyoni, gazdasági helyzetét átlássák. A társaságok hatékonysága és likviditása pedig egyre csökkent, miközben a költségek és adósságállomány ezzel fordított arányosan egyre nőtt. D.. Gábor főpolgármester úr az új vezetésnek vagyis I.. -Sz.. Imrének és nekem ezért a társaságokkal kapcsolatban számos konkrét feladatot írt elő. Amelyek teljesítéséhez elengedhetetlenül
szükséges volt, hogy az egyes közcégek aktuális helyzetével pontosan tisztába legyünk. Hiszen a változást, az átalakítást csak úgy lehetett megkezdeni, ha az addigi rendszer előnyeit, hátrányait pontosan ismerjük. A tanúnak tehát az az állítása, hogy főpolgármester-helyettesként azt jeleztem felé, hogy a főváros jobban bele akar látni a közcégek életébe és jobban ellenőrizni akarja annak működését, az előzőek figyelembe vételével megfelel a valóságnak. A tanúnak az az állítása azonban, amely szerint én az FKF működését azáltal kívántam volna jobban megismerni, hogy a H.. , D.. & L..Ügyvédi Iroda az FKF Zrt.-vel szerződést kössön és a Zrt.-nek dolgozzon, nemcsak hogy valótlan ez az állítás, hanem egyébként ésszerűtlen is. Elsőként a személyes kérdések tisztázása érdekében utalok arra, hogy a nyomozás során és a bíróságon tett vallomásomban dr. H.. I.. VII. r. vádlottról, mint a H.. , D.. & L..Ügyvédi Iroda tagjáról már részletesen nyilatkoztam. Amit nem kívánok a maga teljességében megismételni. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy ez dr. H.. I..nal kapcsolatom kizárólag a következőkben nyilvánult meg. Ő ügyvédként részemre magán illetve céges ügyekben jogi segítséget nyújtott, aminek ellenértékeként én számlákkal igazolhatóan munkadíjat fizettem. Ezen az ügyvéd-ügyfél kapcsolaton kívül azonban más jellegű személyes viszonyban soha nem álltunk. Ennél fogva a főpolgármester-helyettesi kinevezésemet követően én sem dr. H.. I..nal, sem az adott ügyvédi irodával kapcsolatban soha senki felé, semmilyen kérést, utasítást nem fogalmaztam meg. Én a jogszabályok, belső előírások és a főpolgármester úr által előírt, többek között a közcégekkel kapcsolatos feladatok teljesítése érdekében kizárólag a részemre biztosított jogkörök alapján jártam el vagyis az adott témáért felelős szakemberekkel együtt tájékoztatást kértem, egyeztetéseket illetve konzultációkat tartottam. A közcégek belső életéről, működéséről tehát az általam már többször hivatkozott, megismételni nem kívánt hivatalos eljárási rendben foglaltak szerint annak megfelelően szereztem tudomást. Felhívom továbbá a figyelmet arra a tényre, amelyet
2010. július 1. napi folytatólagos gyanúsítotti kihallgatás során dr. H.. I.. személyét érintően nekem feltett kérdések kapcsán már egyébként kifejtettem, ha szűken is. Nyomozati irat 67. kötet 44.101. oldal 5. bekezdés. H.. I..t, vagyis a H.. , D..& L.. Ügyvédi Iroda tevékenységének ellátása, így a gazdasági társaságokkal való szerződéskötés esetén a rá vonatkozó jogszabályok alapján kötötte az ügyfelével szemben fennálló ügyvédi titoktartás. Ennek jelentősége pedig abban van, hogyha az FKF Zrt. hangsúlyozom, nem az én megjelölésemre tekintettel szerződést kötött az ügyvédi irodával, akkor az eljáró ügyvédnek az FKF részére végzett munkáról a megbízón kívül senkit, így engem sem tájékoztathattak. Az ügyvédi titoktartás kötelező érvényű tilalma ugyanis ezt számukra kizárta. A tanú nyomozás során e körben harmadik állítása, amely szerint az adott ügyvédi iroda az én személyügyi kéréseimet tolmácsolta felé, ugyancsak azt tudom mondani, hogy nem felel meg a valóságnak. Én az adott ügyvédi iroda útján sem a tanútól, sem mástól nem kértem soha semmit. Ugyanis ha az FKF Zrt.-t érintően valamilyen hatáskörömbe tartozó tárgykörben nekem vagy a kabinetnek kérdése volt, akkor a hivatalos eljárás és rend betartásával közvetlenül kérdéseket az FKF Zrt. vezetéséhez intéztük és semmiféle közvetítőre, különösen nem egy ügyvédi irodára nem volt ehhez szükségünk. A fentieken túlmenően úgy vélem valójában az adott ügyvédi iroda tevékenysége kapcsán jelentősége csak annak a ténynek van, amit a tanú a kihallgatása során tett kijelentéseiből kiolvasható. Az ügyvédi iroda óradíjaiban túlszámlázást nem észleltek. A számláik rendben voltak, a teljesítések le voltak igazolva és ki voltak fizetve. Kétséget kizáróan levonható az ügyvédi iroda a rábízott munkát minden esetben, a megbízója által elvárt szakmai színvonalon elvégezte. 31.331. oldal első bekezdés. Ha jól hallottam ezt tanú itt, tisztelt tanács előtt megerősítette.
5) A CEMI
Az FKF Zrt. CEMI által történt átvilágításáról a tanú nyomozás során a következő, egymásnak ellentmondó kijelentéseket tette.
1) Hagyó úr kérte, hogy amennyiben lehetséges, akkor ezzel a társasággal világítsuk át az FKF Zrt. működését pénzügyi, működési, szervezeti szempontból és próbáljunk megtakarítási lehetőségeket találni. A cég átvilágításának szükségességével én is egyet értettem, mert utoljára 10 éve volt ilyen szempontból átvilágítva és erre lényegesen gyakrabban van szükség. 31.325. oldal 5. bekezdés.
2) Közvetlenül ezután a tanú: Kérdésre elmondom, hogy Hagyó Miklós tőlem egyértelműen és határozottan kérte a CEMI-vel történő szerződéskötést és éreztette, hogy én az ő kérését nem utasíthatom vissza, mert bármikor elveszíthetem az állásomat.
31.325. oldal 6. bekezdés.
Mielőtt a tanú kijelentéseinek a valóságtartalmára rátérnék, egy pillanatra meg kell állnom. Meggyőződésem szerint ugyanis, a tanú idézett állításai a tanúkihallgatás körülményeiről, Bielek Péter fogalmazzunk így kényszerű helyzetéről egyértelműen tanúbizonysággal szolgálnak. Mire gondolok? A tanú elsőként úgy fogalmazott, hogy én feltételes módban, amennyiben lehetséges azt kértem a CEMI végezze el az átvilágítást, amely során próbáljanak megtakarítási lehetőségeket találni, amely vizsgálatot a tanú is abszolút szükségesnek tartotta. A tanú ezen kijelentései egyértelműen azt tükrözik, hogy az FKF Zrt. CEMI általi átvilágítása egy pozitív és a társaság számára minden tekintetben kedvező lépés volt. Ezzel szemben közvetlenül a következő bekezdésben, a nyomozó hatóság kérdésére a tanú már ezzel teljes mértékben ellentmondva azt állította, hogy én a CEMI- vel történő szerződéskötést nemcsak hogy egyértelműen és határozottan kértem, hanem ezen felül azt is éreztettem vele, hogy még az állását is elveszítheti, ha elutasítja a kérésemet. A tanú tehát ugyanarra az eseményre, közvetlenül egymás után két teljes mértékben ellentmondó nyilatkozatot tett, amely különbség oka meggyőződésem szerint az a körülmény, hogy másodjára az őt kihallgató nyomozó hatóság kérdésére válaszol, természetesen a szóban forgó kérdés, ebben az esetben sem szerepel a jegyzőkönyvben. A ráadott válasz alapján csak az a következtetés vonható le, a nyomozó hatóság a tanú első az FKF Zrt. CEMI általi átvilágítását pozitív színben feltüntető állításával nem volt megelégedve. Hangsúlyozom továbbá, tanúnak az a kijelentése, hogy ha elutasítja a kérésemet, bármikor elveszítheti az állását nemcsak valótlan, hanem egyúttal több szempontból rendkívül életszerűtlen is. Ennek kapcsán egyrészt ismét utalok, amint arról korábban már részletesen nyilatkoztam a közcégek vezetőiének, vezérigazgatóinak kinevezésére, visszahívására, ami meghatározott eljárási rend szerint zajlott, amelyben a végső szót a fővárosi közgyűlés illetve a gazdasági bizottság mondta ki. Így egyszemélyes döntésről ebben a kérdésben szó sem lehetett. Másrészt a tanú saját maga számolt be arról, hogy az ő kinevezésére D.. Gábor főpolgármester úr és ebből kifolyólag az SZDSZ frakció támogatásával került sor, így a személyes kapcsolataira való tekintettel is ez az állítás, hogy én mint főpolgármester-helyettes ránézve egy személyben bármiféle kedvezőtlen döntést hozhattam volna, már önmagában is eleve elképzelhetetlen. Visszatérve a tanú kijelentésének érdemi részére, illetve annak valóságtartalmára leszögezem, én soha nem kértem a tanút arra, hogy az FKF Zrt. átvilágítására a CEMI-vel kössön szerződést. Ezzel szemben ugyanakkor tény, hogy D.. Gábor főpolgármester a korábban már hivatkozott 2007. márciusában kelt városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes ütemezett feladatai 2007-2010. tárgyú levelében a kiemelt feladatok V/4. pontjában az alábbiakat írta elő: Az ágazat szakmai szempontok alapján való közreműködése a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő gazdasági társaságok szakmai, pénzügyi átvilágításában, illetve az eredményesség növelése érdekében intézkedések foganatosítása I.. -Sz.. Imre főpolgármester helyettessel együttműködve, nyomozati irat 67. kötet 44.029. oldal. Ennek kapcsán elsőként ismételten utalok arra, amit az idézett feladat meghatározás is rögzít, a főváros tulajdonát képező közcégeket I.. -Sz.. Imre főpolgármester-helyettessel közösen felügyeltük. A társaságok gazdálkodásával kapcsolatos kérdések azonban kizárólag I.. -Sz.. Imréhez tartoztak, ha jól hallottam ezt a tanú kétséget kizáróan itt is megerősítette. Másodsorban mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a fővárosi önkormányzat tulajdonát képező több, mint 20 gazdasági társaság átvilágításában való közreműködés a főpolgármester úr által előírtan I.. -Sz.. Imrével a fő feladataink egyikéhez tartozott. Erre tekintettel a kabinetnek valóban közre kellett működni az átvilágításban és a hatékonyság növelő intézkedések végrehajtásában, azonban ez a gyakorlatban ugyanúgy, mint minden más esetben azt jelentette, hogy az átvilágítások eredményeiről tájékoztatást kértünk, a felmerült átvilágítási javaslatokról, intézkedésekről pedig konzultációkat, egyeztetéseket folytattunk. Tény az is, hogy a BKV-nak, mint a fővárosi közcégek közül a legkiemeltebb pozícióban lévő gazdasági társaság átvilágítására már az elsők között sor került. Emlékezetem szerint 2007. nyarára, vagyis a tanú kinevezésének idejére a CEMI által folytatott átvilágítás már javában, hozzáteszem nagy sikerrel zajlott. Éppen ezért önmagában azt lehetségesnek tartom, hogy pl. az FKF Zrt.-t érintő elsődleges feladatok kapcsán szakmai megbeszélésen az FKF Zrt.-nél is szükséges átvilágítás kérdése felmerülhetett, amelynek kapcsán minden további nélkül felhívhattam Bielek úr figyelmét a már folyamatban lévő átvilágításokra, átalakításokra, és egyúttal javasolhattam számára, hogy tájékozódjon más közcégeknél az átvilágítások gyakorlati lebonyolításával kapcsolatban. Azonban biztos, hogy én őt soha nem kértem és utasítottam a CEMI-vel történő szerződéskötésre. Mindemellett véleményem szerint a tanú CEMI-vel kapcsolatosan tett kijelentései közül a következők bírnak jelentőséggel:
a) Az átvilágítással kapcsolatos közbeszerzési eljárások a közbeszerzési törvény betartásával zajlottak, és ezeket a CEMI nyerte. 31.321. oldal 9. bekezdés
b) A CEMI első közbeszerzését a kiírt 80 millió forint helyett 53 millió forintért nyerte meg.
31.325. oldal 10. bekezdés
c) A közbeszerzéseinek a tárgya ügyletviteli és gazdasági folyamatok átvilágítása volt. A CEMI ezen átvilágítást teljesítette. 31.325. oldal 11. bekezdés.
d) A CEMI teljesítésével kapcsolatban elmondom, hogy az általuk javasolt intézkedések többsége sikeres volt, mert a cégben 400 milliós költséggel, kb. éves 2 milliárd forintos megtakarítás keletkezett. 31.327. oldal 4. bekezdés.
e) Elmondom, hogy egy tényleges ellenőrizhető megtakarítás volt, és abban is biztos vagyok, hogy az FKF belső viszonyai miatt ez a megtakarítás csak egy külső tanácsadó cég javaslatára lehetett elvégezni. 31.327. oldal 4. bekezdés.
f) Úgy emlékszem, hogy a CEMI képviselője részére én is írtam referencia levelet. 31.327. oldal 4. bekezdés.
Összefoglalva tehát a CEMI egy törvényesen lefolytatott közbeszerzési eljárást követően azért nyerte meg a pályázatot, mert kedvező ajánlatot tett. A rábízott munkát pedig rendkívül sikeresen és a FKF Zrt. számára jelentős megtakarítást hozva elvégezte. De mindezt oly módon végezte el, ahogy az FKF Zrt. belső szervezeti egységével nem tudta volna véghez vinni, megvalósítani. Hozzáteszem ismét csak a sajátos kihallgatási körülményekre utal az az ellentmondás, amely az imént felsorolt kétséget kizáróan pozitív hangvételű kijelentés és az utána közvetkező bekezdés első sorok között érzékelhető. A tanú ugyanis közvetlenül azután, hogy azt állította a CEMI munkájával olyan mértékben meg volt elégedve, hogy a CEMI képviselőjének ő maga is referenciát írt, a következőket nyilatkozta: Elmondom, hogy a CEMI-vel kapcsolatban én azt éreztem problémának, hogy a fővárosi cégek egymásnak adták a referenciákat. 31.327. oldal. 5. bekezdés. A két kijelentés közötti alapvető ellentmondás vélemény szerint különösebb kifejtést nem igényel. Annak okára pedig az adott időszak körülményeinek ismereteiben csak következtetni lehetett, ma már erről a tanú által elmondottak alapján sokkal több információnk van. Tény azonban, hogy emlékeim szerint Bielek úr az elsőként idézett kijelentésével összhangban több alkalommal beszámolt az FKF Zrt. átalakításáról. A főpolgármesteri kabinet, valamint az FKF Zrt. Igazgatósága és Felügyelő Bizottsága előtt és minden esetben sikerként könyvelte el az átalakítást. Aminek eredményeként a lezajlott átalakítás illetve az ebből kifolyó eredmény éves szinten, még egyszer hangsúlyozom, éves szinten meghaladta a 2 milliárd forintot. Itt jegyzem meg, hogy az a körülmény, amire a tanú vallomásában szintén hivatkozás szerepel, vagyis a CEMI az átvilágítás lefolytatására elnyert közbeszerzési pályázatnak köszönhetően további két pályázatot is magának tudhat, valójában az átvilágításra kiírt közbeszerzési pályázat természetszerű velejárója, ha ugyanis az első pályázat célja 1) a gazdasági társaság átvilágítása, akkor a további, az átvilágítás során felismert és szükségessé vált átalakítások megvalósítására kiírt pályázat feladatait, az aki az átvilágítást elvégezte, nyilván sokkal hatékonyabban is tudja ezt megvalósítani. Ennek jelentősége tehát abban van, hogy függetlenül a CEMI-től bárki nyerte volna meg az átvilágításra vonatkozó közbeszerzési eljárást a következő pályázatokon mindenképpen előnnyel indulhatott volna.
6) Easy way
A tanú az általa felsorolt és az FKF-nél zajlott események között az Easy way elnevezésű EU-s projektről is beszámolt, többek között azt állítva, hogy én felháborítónak tartottam „az FKF ezt a közbeszerzést a Siemensnek kívánja odajátszani”, illetve azt mondtam, hogy a Getronics és a Elektrotechnika cégek is jelentkeztek a közbeszerzési eljárásra és ők is meg tudnák valósítani ezt a feladatot. 31.331. oldal 4. bekezdés. Evvel kapcsolatban ugyancsak azt tudom mondani, hogy én olyan jellegű kérést vagy utasítást, amely arra irányult volna, hogy akár az FKF Zrt.-nél akár más közcégnél egy lefolytatásra kerülő közbeszerzési eljárásnak ki legyen a nyertese sem Bielek Péter sem más vezérigazgató felé soha nem fogalmaztam meg. Hozzáteszem a tanú elmondásából kiderül, hogy az utóbb egyébként meg nem valósult projektre kiírt pályázatot a szóban forgó két cég első körben azért nyerte meg, mert ők adták rá a legalacsonyabb árat. 31.331. oldal 5. bekezdés.
Még egy ellentmondásra felhívom a figyelmet. Tehát a nyomozati vallomás alapján én azt mondtam, hogy a Getronics és az Elektrotechnika cégek is jelentkeztek a közbeszerzési eljárásra és ők is meg tudnák valósítani ezt a feladatot. Én ha jól értettem, itt a tisztelt tanú arról számolt be ezzel szemben, hogy ő volt az, aki e tekintetben megkeresett minket, erre a találkozóra nem emlékszem, de azt határozottan mondom, hogy én evvel kapcsolatban soha semmilyen kérést, utasítást nem fogalmaztam meg, de az alapvető és nyilvánvaló ellentmondást az itt elhangzott, illetve a jegyzőkönyvben foglaltakra fel kívánom hívni a figyelmet és azt gondolom, hogy ebből a szempontból ez a legfontosabb, hogy egy olyan ügyben, amivel ő keres meg minket, én honnan tudhattam volna, hogy mi a helyzet.
Végezetül, ismételten hangsúlyozom, hogy a nyomozó hatóság az általam előzőekben kifejtettekre is figyelemmel semmilyen olyan büntető eljárásilag igazolható körülményt nem tudott és nem is tud felmutatni, ami a jelen, a BKV által megkötött szerződések szükségességét és indokoltságát vitatott büntető eljárásban Bielek Péternek az FKF vezérigazgatójának a tanúkénti kihallgatását a legkisebb mértékben is megalapozná. Meggyőződésem, hogy a tanú kihallgatására tekintettel a vallomása nyilvánosságra hozatalára és annak politikailag kimagasló jelentőséggel bíró időpontjára is, kizárólag a mindenkor hatályos büntető anyagi és eljárásjogi törvényeken kívül eső okból kerülhetett sor. A tanú az ügy tárgyáról, így a Központi Nyomozó Főügyészség által ellenem és vádlott társaim ellen emelt vád konkrét cselekményeiről semmiféle információval nem rendelkezett, nemcsak, hogy nem rendelkezett, nem is kérdeztek tőle.
Nagyon röviden még, mivel a tanácselnök asszony ismertette ezért észrevételt kívánok tenni a 2010. július 15. napján tett tanúvallomásra is. A vádhatóság indítványára a tisztelt törvényszék több más személy, személyek mellett a tanú más ügyben tett nyomozati vallomását is beszerezte, és bár az ügyészi indítvány megalapozottságát a védőm által előadottakkal egyezően vitatom, a tanúnak erre a mai tárgyaláson ismertetett és így az eljárás anyagává tett vallomására az alábbi észrevételeket kívánom tenni. Elöljáróban leszögezem, hogy a tanú februári kihallgatásával egyezően ebben a 2010. július 15. napján kelt tanúvallomásában sem tesz egyetlen egy olyan kijelentést, amely a jelen vád tárgyát képező cselekményeket érintené vagy azokkal bármilyen módon összefüggésben állna és az utóbbi okra tekintettel észrevételemben csak és kizárólag azokra az esetekre hívom fel a figyelmet, amikor a tanú korábbi vallomásából általam előzőleg kiemelt témakörök, tárgykörök kapcsán nyilatkozott.
1) A találkozás
A tanú ebben a nyomozati vallomásában alátámasztva az általam korábban előadottakat egyértelműen kijelentette, hogy a főpolgármester és annak összes helyettese, köztük én is, mint a városüzemeltetési és vagyongazdálkodási főpolgármester-helyettes, valamint a fővárosi közgyűlés és egyes fővárosi bizottságok, mint az adott cégügyekben különböző jogkörök gyakorlói egyaránt „valamilyen módon a főnökei voltak” így „ilyen értelemben teljesen normálisnak gondolta, hogy a cégnek az ügyeiről a felsoroltak közül bárkinek be kell számolnia” 3. oldal 3. és 4. bekezdés. A tanú velem való többé-kevésbé havi egyszeri találkozások indoka kapcsán továbbá, itt már megerősítve az általam előadottakat arról is beszámolt, hogy olyan projektek is indultak, itt ma már többet is felsorolt, amelyeket én felügyeltem, vallomásában még csak az aluljáró programot említette. 3. oldal 5. bekezdés. Felhívom a figyelmet továbbá arra a tényre, hogy Bielek Péter ebben a vallomásában rám nézve egyértelműen kijelentette, részemről az irányába, idézem: semmiféle erőszakoskodás, fenyegetés nem történt, továbbá én tőle illetve az FKF Zrt.-től előnyt pénz formájában nem kértem. 3. oldal 7. bekezdés, 4. oldal 5. bekezdés. Amit feltétlenül szeretnék megjegyezni, itt a tanú arról tájékoztatott minket, hogy tulajdonképpen többek között ennek a kijelentésnek a kapcsán, amikor egyértelműen leszögezte, hogy én vele szemben semmiféle erőszakoskodást, fenyegetést nem tettem, illetve tőle és az FKF Zrt.- től pénzt előny formájában nem kértem, ha jól értettem ezután, azaz a dátum ugye július
15., tehát az első tanúvallomásához képest, amikor meghallgatták a BKV ügyben, ezután egy héttel gyanúsították meg őt konkrétan más cselekmények kapcsán, amire ha én itt jól halottam, bizonyos értelemben már utaltak is a kihallgatása alatt, hogy mi lesz ennek a gyümölcse.
2) A CEMI
Az FKF Zrt. CEMI által történő átvilágítása kapcsán a tanú a korábbi vallomásában ellentétben itt már nem azt kifogásolta, hogy a fővárosi cégek adták egymásnak a referenciát, hanem hangsúlyozta, hogy az átvilágítás tényét normálisnak tartotta, állította, idézem: hogy az átvilágítás sürgetését, módját és típusát furcsállotta, amely sürgetés tőlem érkezett. 3. oldal 6. bekezdés, második rész. Ezt követően ugyanakkor a tanú azt is kifejtette, hogy a főváros többi cégénél is dolgozó CEMI az átvilágításra szakmailag alkalmas volt és a munkájuk ellen sem lehetett semmilyen kifogása. Elsőként ismét felhívom a figyelmet arra a tényre, hogy valójában a CEMI tevékenységének létjogosultságát és sikerét a tanú ebben a vallomásában sem vitatta, azzal kapcsolatos aggályként pedig kizárólag egy valójában teljes mértékben életszerű körülményre hivatkozott. Anélkül ugyanis, hogy a korábbi észrevételemben ennek kapcsán előadottakat megismételném le kell szögezzem, hogy miközben a többi közműcégnél így a BKV-nál már 2007. év elejétől zajlottak az átalakítások, átvilágítások, addig az FKF Zrt.-nél erre
2007. június 1. napi kinevezéséig nem került sor. Azt gondolom, figyelemmel a főpolgármester úr által előírt feladatok teljesítési kötelezettségére, valamint az FKF Zrt. e tekintetben mint egy fél éves hátrányára teljes mértékben érthető adott esetben, bár én erre konkrétan nem emlékszem, azt közöltem a tanúval, hogy minél gyorsabban kezdjék meg és folytassák le az FKF Zrt.-nél is az átalakítást és az átvilágítást. Hozzáteszem ugyanakkor, hogy változatlanul fenntartom, hogy én sem az irodában, sem máshol a tanút soha nem kértem és nem utasítottam arra, hogy az FKF Zrt. ennek a folyamatnak a végrehajtására a CEMI-vel kössön szerződést, mindemellett a tanú két vallomása között alapvető eltérés van arra nézve, hogy az én állítólagos CEMI-vel történő szerződés kötésére irányuló kérésemnek a tanú mikor mekkora jelentőséget tulajdonított. Míg ugyanis a korábbi vallomásában azt állította, hogy érezte, kérésemet nem utasíthatja vissza, mert bármikor elveszítheti az állását – 31.325. oldal 6. bekezdés – addig itt már arra hivatkozott, hogy ha jött volna a CEMI-nél jobb pályázó, akkor nem tudtak volna mit tenni. Tehát a CEMI csak azért nyerte meg a munkát, mert nála jobb pályázat nem érkezett.
3) HDL Ügyvédi Iroda kapcsán
A tanúnak a H.. , D.. & L.. Ügyvédi Iroda kapcsán tett kijelentéseivel szemben változatlanul fenntartom, hogy én tőle sem az irodámban, sem máshol soha nem kértem, hogy az FKF a szóban forgó ügyvédi irodát megbízza. Én az ügyvédi iroda útján felé semmilyen kérdés, kérést nem továbbítottam. Figyelemmel az ügyvédi titokra arról sincs tudomásom, hogy az ügyvédi iroda ténylegesen milyen szakmai javaslatot tett az FKF Zrt. felé. Ismételten felhívom viszont a figyelmet arra a tényre, hogy a tanú ebben az esetben is arról számol be, hogy az ügyvédi iroda a rábízott valamennyi munkát rendesen elvégezte, a számláit azzal összhangban, megfelelően állította ki. 5. oldal 3. bekezdés.
Hagyó Miklós I. r. vádlott 27/Vé/2. szám alatt becsatolja az mno.hu és a hvg.hu internetes portál cikkeit, amire az észrevételében hivatkozott.
Tanács elnökének kérdésére tanú:
A tárgyaláson tett vallomásomat fenntartom.
Az Easy way projekttel kapcsolatban azt gondolom, hogy elmondtam elég részletesen, hogy miért kértem ezt a találkozót, én mit akartam exponálni ezen, a tárgyalási vallomásomat tartom fenn. Én a találkozón elmondtam, hogy a jelen pillanatban, amit én a közbeszerzési dokumentációkból megismertem, annak alapján ez a Getronics nevű cég nyerné, de az én kollégáim meg váltig állítják, hogy abból baj lesz. Valami olyasmi hangzott el, hogy akkor nyerjen az olcsóbbik, nyerjen az, aki amúgy is nyerné a pályázatot, semmilyen módon ne avatkozzunk bele, ha ő nyeri, ő nyeri. Az biztos, hogy a pályázat részleteiben nyilvánvalóan egyikük sem lehetett tisztában, ez egy belső ügy volt. Ami részletet erről a pályázatról megtudtak, nyilván tőlem tudták meg, mert én mondtam el nekik, hogy mi a helyzet és mi az én aggodalmam ezzel kapcsolatban.
Tanács elnöke 14 óra 12 perckor szünetet rendel el, majd a tárgyalást 14 óra 25 perckor folytatja.
Mesterházy Ernő II. r. vádlott észrevétele:
Megerősíteném a tanúnak azt a velem kapcsolatban tett állítását, hogy nem utasítottam őt, nem kértem számon, nem számoltattam el és ilyen jogom nem is volt, tehát nem is tehettem volna meg.
Antal Attila III. r. vádlott észrevétele:
Tisztelt bíróság, csak egy rövid észrevételt szeretnék tenni a tanú vallomásában elmondott sajátosnak nevezett kihallgatási körülményekre, ami a 2010. februári kihallgatására vonatkozik. Bielek úrral, ha jól emlékszem soha nem beszéltünk, igaz rövid ideig is voltunk párhuzamosan vezérigazgatók, 6-7 hónapig. Azzal együtt tökéletesen megértem, illetve átérzem és ismerem azt a körülményt, ami a kihallgatással kapcsolatosan általa itt elmondásra került. A sajátos körülményekre, a kihallgatás hangulatára, illetve a kihallgatás vezetési technikákra vonatkozóan. Bielek úr is elmondta, és itt átgondolva teljesen hasonló a szituáció amiben mind a ketten voltunk, nagyon éles szituáció és nagyon nyomott helyzet az pszichikailag, konkrét egészségügyi problémákat tud generálni egy olyan szituáció, amikor azzal szembesítik az embert a kihallgatás során, hogy tulajdonképpen az eddigi munkája, élete, felkészülése, amire feltette az életét az a jóindulaton, illetve az adott körülmények megfelelő alakításán múlhat, ami abban nyilvánul meg, ahogy Bielek úr is elmondta. Próbáltunk itt, én legalábbis a szakmai kérdésekben tájékoztatást adni a nyomozó hatóságnak, de hát senkit nem érdekelt, ugyanazokat a neveket sorolták fel nekem, hogy kiről kell beszélni, Hagyó, D.., Mesterházy. Ennek mentén kell a vallomást megtenni, ennek mentén kell, hát valamit kihozni és akkor talán esetleg lehet tovább dolgozni, lehet tovább végezni azt a munkát, amire hát még egyszer mondom több tíz évig készültem. Igen, ezek az egészségügyi problémák, a szívproblémák, amelyek azóta is megvannak nálam is, az alvásproblémák, nyilván ezek egyéni problémák én tudom, de azzal együtt ezeket elég nehéz volt megélni és teljesen hasonló szituációt érzek a Bielek úr elmondásával kapcsolatosan, mint ahogy az én kihallgatásaim folytak annak idején.
dr. H.. I.. VII. r. vádlott észrevétele:
Tisztelt Bíróság. Én Bielek úr vallomásait annak idején az interneten ismertem meg és kérdésekkel készültem mára, tekintettel arra, hogy ezekben a vallomásokban logikai összefüggéstelenségek, olyan állítások és zavaros sorrendek vannak, amik magyarázatot érdemelnének, illetve felmerül a nevem rendszeresen, nincs folytatása, nincs befejezve, hogy miért merül fel, és ezeket megkérdeztem volna, de egyébként én is úgy vagyok vele, hogy tekintettel arra, hogy ez a nyomozó hatóság által alkalmazott gondolati rávezetés a kihallgatás előtt, kihallgatás közben, ez valóban okozhatta azt a zavarodottságot, ami a jegyzőkönyvekből kitűnik. Még Antal úrhoz visszatérve, csak egy mondattal, hogy még tartott a házkutatás esetemben, amikor D.. őrnagy odajött hozzám és közölte, hogy a nagyobb címletű bankjegyeket vegyem ki a pénztárcámból, mert a fogdában az gondot okozhat és a mellettem álló védőmnek megjegyezte, hogy de majd ha megyünk be a Teve utcába, akkor ne felejtsen el megállni egy éjjel-nappali boltnál és vásároljon tisztálkodó szereket, mert szükségem lesz rá. Tehát azért én benne voltam ezekben az eljárásokban, nem ijedtem halálra, de tényleg, aki először találkozik életében egy ilyen eljárással annak ez gondot okozhat.
Azt nagyon szépen köszönöm Bielek úrnak, hogy a HDL Ügyvédi Iroda munkáját felmagasztalta és magas színvonalúnak nevezte, bár hozzáteszem, hogy sok élménye és tapasztalata ebben nem lehetett. Mint ahogy ügyész úr is megemlítette, hogy nem ez a baja, hogy ezeket a munkákat ügyvédek végezték, hanem az, hogy a HDL ügyvédi iroda végezte. Ezzel kapcsolatosan szeretnék tenni egy bizonyítási indítványt, kérem a bíróságot, hogy keresse meg az FKF Zrt.-t és kérje le, hogy milyen szerződés alapján, volt-e egyáltalán és milyen munkákat, mert teljesítésigazolások kellettek, hogy készüljenek és számlák is, milyen munkákat végzett az FKF Zrt. részére a HDL Ügyvédi Iroda. Bielek úr elmondta, hogy fontosabb ügyekben és stratégiai kérdésekben az iroda munkatársai átlátták az FKF Zrt. munkáját és helyzetét. Ez önmagában nem lehet igaz, mert nem volt ilyen munka. Tehát én a számtalan és a stratégiai jelzőket most hallottam először, mert én ezt nem tapasztaltam a korábbiakban. Én tényleg örülök annak, hogy ilyen pozitív véleménye volt a Bielek úrnak a munkánkról, de tapasztalat erről sok nem lehetett. Csatlakozom egyébként a Hagyó Miklós által elmondottakhoz, és akkor itt kitérnék arra az esetre, amit Bielek úr elmondott. Az remélem értelemszerű, hogy a CEMI -féle találkozón én nem vettem részt, tehát ilyet Bielek úr nem mondott. A másik találkozóval kapcsolatosan, amit ő említett, hogy Hagyó úr irodájában hármasban találkoztunk, erre határozottan kijelentem, hogy soha ilyen alkalom, hogy én Hagyó úr irodájában Bielek úrral találkoztam volna nem volt. P.. és B.. kollégák már egy ideje dolgoztak az FKF Zrt.-nek, amikor én egyáltalán megismerkedtem Bielek úrral. Én P.. Csaba barátomat többször megkértem, hogy hozzon össze Bielek úrral, mert az irodánk specialitása a nagyvállalati jogi feladatok végzése volt és természetesen nem a PKKB folyosóján kerestem az ügyfeleket, hanem a nagyvállalatok vezérigazgatói között. Ez a találkozó nem jött létre, pedig három vagy négy alkalommal is kezdeményeztem, amikor én Bielek urat megismertem, akkor dr. Sz.. István könyvvizsgáló úr ajánlására fogadott és akkor beszéltünk először arról, hogy szeretnénk dolgozni az FKF Zrt.-nek. Nem volt titok, sehol nem volt titok, mert persze mindenki beszélt róla és adták egymásnak az emberek az információt, hogy én egyébként Hagyó Miklós részére az egyéb ügyeiben és cégügyeiben jogi munkát végzek. Nem is tagadtam. Persze. Ha ezzel valahol előnyt érek el, akkor vállalom, hogy nem tagadtam. Ritkán és tényleg egy kézen megszámolható alkalommal találkoztam Bielek úrral és a kollégáim, akiket említett, L.. és D..ügyvédek is szerintem csupán egy-két alkalommal találkozhattak vele. Olyan jellegű átfogó jogi átvilágítást, amit a tanú mondott nem végeztünk, ami igaz, hogy egy-két folyamatban lévő jogi ügyben készítettünk jogi tanulmányt, hogy álláspontunk szerint milyen peres továbblépésre lenne szükség. Én szeretném, ha a bíróság megvizsgáltatná az FKF Zrt. számviteléből, hogy valóban történt-e olyan mértékű munkavégzés a részünkről, mint amit a tanú elmondott. Bárcsak megtörtént volna.
Szeretném a 4. oldal 4. bekezdését kiemelni és itt a 2010. júliusi jegyzőkönyvről beszélek. Érthetetlen ebben a bekezdésben tett állítás, tekintettel arra, hogy sem munkánk, sem számlázásunk nem volt, és 2007. évben nem is lehetett, tekintettel arra, hogy 2007. októberében, amikor ez a találkozó is említődik, én még nem ismertem Bielek Pétert, én Bielek Pétert, ha jól emlékszem 2008. elején ismertem meg, tehát kizárt, hogy erre sor kerülhetett volna. Ilyen nem volt és ez azért is kizárt, mert én 2007. októberében nem ismertem még Bielek urat. Tehát ez a találkozó is valószínűleg olyan rávezetés volt, amire a tanú megfelelni akarván emlékezett.
A 2010-es februári jegyzőkönyvből az 5. oldal 2. bekezdésére szeretnék észrevételt tenni. Itt is azt említi a tanú, hogy jelentősebb ügyekben, beruházásokkal kapcsolatosan végeztünk jogi tevékenységet. Igazából három jelentősebb ügyet említett a vallomásai során, ezek a pusztazámori gázkezelés, az Easy way és a cégátvilágítás munkái voltak, egyikben sem vettünk részt, egyetlen jelentősebb pert, sőt egyáltalán pert nem vittünk, közbeszerzési tevékenységben nem vettünk részt, egyetlen egyben sem.
Mayer B.. valóban kötődik a HDL irodához, mint külső kapcsolatos ügyvéd, de ő kimondottan munkaügyi kérdésekkel foglalkozik. Tehát közbeszerzést Mayer B.. soha nem végzett. Mayer B.. úgy került egyébként az FKF-vel kapcsolatba, hogy Bielek Péter mutatott be engem P.. úrnak, aki a gazdasági igazgató-helyettes volt, aki ezen a hármas beszélgetésen említette meg, hogy neki szüksége lenne munkajogászra, és ebben tudnék-e neki segíteni. És igen, Mayer B.. t akkor ajánlottam P.. úrnak és adott is részére feladatot, és munkaügyi kérdésekben dolgozott részére, de Mayer B.. úr a közbeszerzéshez nem ért. Ugyanezen oldal, tehát a 2010. februári jegyzőkönyv 5. oldal 3. bekezdés, a tanú elmondta most is, hogy az FKF Zrt. különösebb jogi apparátust nem tartott fenn. Ha jól emlékszem akkor úgy említette, hogy egy három fős jogi csoport dolgozott az FKF Zrt.-nél. Ez azért is jelentős, mert hogy ha ez a jegyzőkönyvi megfogalmazás említődik, hogy én rá akartam venni arra, hogy cserélje le a jogi igazgatót, akkor fogalmilag kizárt, ugyanis jogi igazgató az FKF Zrt.-nél sem akkor és tudomásom szerint, mert utána néztem, most sincs. Tehát az a jogi csoport nem önálló szervezeti egységként működik, hanem be van tagozódva az FKF adminisztrációjában, tehát már az akkori interneten olvasott jegyzőkönyvi vallomás is megmosolyogtató volt számomra, mert egy nem létező posztot nehéz lenne lecseréltetni. Fogalmam sincs arról, hogy ki dolgozik a jogi csoportban, fogalmam sincs arról, hogy ki volt ott egyáltalán, volt-e csoportvezető vagy csak egy jogi csoport, nincs róla fogalmam, ezért én nem is tudom, hogy honnan vette a Bielek úr azt, hogy én le kívántam cseréltetni a jogi igazgatót, mert egyszerűen nem létezik a poszt. Elhangzik a februári vallomásban az is, hogy arra is megkértem, hogy a közbeszerzési értékelő bizottság tagjait cseréljem le. Erről sincs fogalmam, hogy kik lehetnek a tagok, viszont annyi ismeretem van a közbeszerzési eljárások tekintetében, hogy ez az értékelő bizottság minden alkalommal az adott közbeszerzéshez áll föl. Tehát ilyen állandó bizottság nem létezik, annak a tagjait nem lehet lecserélni, és nem lehet kinevezni és örökre posztba helyezni, ezek a bizottságok mindig az alkalmi közbeszerzéshez állnak föl. Azt az állítást is cáfolom és azt kell, hogy mondjam, hogy nem igaz, hogy közbeszerzési bizottság részére adtunk volna, mint jogi iroda tanácsokat. Egyrészről mint ahogy elmondtam fogalmam sincs, hogy ki a közbeszerzési bizottság az FKF-nél, kettő a közbeszerzési bizottságnak nem jogi tanácsokra van szüksége, hanem egy jogi támaszra, egy jogi eljárásra, ami egy megbízásos jogviszonyt jelent. Ilyen megbízásos jogviszonyunk nem volt, tehát nem értem, hogy milyen tanácsot adtam volna a közbeszerzési bizottság részére. Összefoglalva részemről a vallomásom értékelését, igen-igen megtisztelő a számomra, hogy szépeket mondott Bielek úr a munkánkról és feldicsért minket, de még egyszer hangsúlyozom, hogy szeretném, hogy ha okiratok által térnénk vissza erre a kérdésre, mert akkor bizonyítást nyerne, hogy közel, de közel sem volt olyan szerepünk az FKF jogi munkájában, mint amit a tanú elmondott.
Tanács elnökének kérdésére tanú:
Arra valóban nem emlékszem most már különösen vissza, hogy mi volt 2007-ben, meg
2008-ban, tehát az időrendet ne haragudjanak, de most már nem tudom megmondani. Ami a végzett munkákat illeti, lehet, hogy rosszul emlékszem, nem gondolom, de az valóban egy jó ötlet, amit a H.. úr javasol, hogyha ez fontos, akkor tényleg egész nyugodtan be lehet kérni az FKF-től azokat a számlákat, teljesítésigazolásokat, szerződéseket, annyi amennyi volt és akkor annak alapján egészen pontosan lehet látni, hogy ki mennyi munkát végzett. Minden munka, amit ügyvédi irodák végeztek az le volt szerződve és ilyen értelemben teljesen rendben kell, hogy legyen a teljesítésigazolás is. Közbeszerzési bizottság, itt azt gondolom, hogy én emlékszem pontosan, ugye az FKF-nél a közbeszerzések úgy zajlottak, hogy volt egy közbeszerzési osztály, ami a közbeszerzések technikai lebonyolításáért felelt, ezen felül volt egy közbeszerzési bizottság, amely tulajdonképpen döntött a közbeszerzések kiírhatóságáról, tagja volt az összes vezérigazgató-helyettes. Most a közbeszerzési bizottság az mindig állandó volt, mert annak tagjait én neveztem ki. Nyilván ahogy a tagok változtak vagy a munkaviszony megszűnt, akkor egy újat neveztem ki, de gyakorlatilag említettem hogy évi 300 körüli közbeszerzés volt, ezt általában ugyanaz a bizottság végezte, nagyon ritka volt az, néha szakmai területről egy-egy vendéget meghívtunk, vagy egy-egy képviselőt meghívtunk, de maga a bizottság tagjai többé-kevésbé az év során állandóak voltak. Az ötlet amit én mondtam hogy nem tetszett, én úgy emlékszem, hogy az a közbeszerzési osztályra vonatkozott, tehát ami az FKF szervezeti rendjében egy szervezeti egység volt, ezért okozott volna problémát az ő megszüntetésük, mert hogy ők az FKF állományában lévő szellemi dolgozók voltak. A közbeszerzési bizottság az ugye egy ad hoc bizottság volt, de a tagjai állandóak voltak, ők gyakorlatilag a közbeszerzéseket bírálták el. Én emlékszem a Mayer úrra, tudom, hogy ott dolgozott, lehet, hogy úgy van, ahogy H.. úr mondja, de ezt most már nem tudom, erre nem tudok visszaemlékezni. Ha így mondtam, akkor biztos így gondoltam, nem tudom, most már nem emlékszem vissza.
Ügyész észrevétele:
Dr. H.. I.. úgy fogalmazott, hogy az ügyészségnek az a baja, hogy a HDL Ügyvédi Iroda végezte ezeket az ügyvédi munkákat. Nem ezt találom konkrétan aggályosnak, hanem a kiválasztás módját és itt ellentmondás van a tanú vallomása és dr. H.. I.. előbbi előadása között.
Ügyész azon kérdésére, hogy akkor Sz. Istvánon vagy Hagyó Miklóson keresztül találkozott dr. H.. I..nal, tanú:
Én őszinte legyek nem emlékszem arra, hogy a most említett Sz.. urat én ismertem volna, ami nem azt jelenti, hogy rajta keresztül valahogy nem jött oda. Mondom én úgy emlékszem, hogy ott találkoztunk H.. úrral, lehet, hogy tévedek, de nem tudom, hogy hol máshol. Tehát amit én elmondtam, hogy hol találkoztunk, azt most, hogy a Hagyó úrnak ez az irodája volt vagy a tárgyalója volt, vagy hogy ki volt még ott vagy ki nem volt ott, erre én már nem tudok visszaemlékezni.
Az ügyész jelzi, hogy dr. H.. I.. VII. r. vádlotthoz kérdést kíván intézni.
Tanács elnökének kérdésére dr. H.. I.. VII. r. vádlott kijelenti, hogy az eljárás jelen szakában nem kíván kérdésekre válaszolni.
Hagyó Miklós I. r. vádlott kérdésére tanú:
Azt mondtam, hogy ahol találkoztunk, ez a Hagyó úr irodája volt vagy a tárgyalója vagy más helyiség, erre most már nem tudok visszaemlékezni.
Ügyész:
Csatolni kívánok a Központi Nyomozó Főügyészségen befejezett, de egyébként a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztályán 4565/2010. bü. számon folyamatban volt büntető ügyben készült jegyzőkönyvet egy tanúvallomásról. Magának a tanúnak a megidézését azért nem tartom szükségesnek, mert nem a vádlottak tevékenységére tesz közvetlen vallomást, hanem Bielek úr magatartására vonatkozóan. Ezért álláspontom szerint elegendő itt ismertetni ennek a tanúvallomásnak egy rövid részletét, mégpedig a 3. oldalról a 2. bekezdést és a 4. oldalról az 1. és 2. bekezdést.
Hagyó Miklós I. r. vádlott védőjének indítványa:
Mai tárgyaláson már több alkalommal elhangzott, hogy Bielek Péter meghallgatására a nyomozó hatóság előtt úgy került sor, hogy a tanú az FKF Zrt. vezérigazgatójaként nyilvánvalóan az ügy tárgyát képező, a BKV Zrt. által megkötött szerződésekről érdemi információval nem rendelkezhetett. A mai tárgyaláson tett vallomásában a tanú ezt megerősítette, arról is beszámolt, hogy őhozzá a BKV Zrt. ügyében folyó büntető eljárásban még kérdést sem intézett a nyomozó hatóság, ami a BKV-t érintené. Éppen ezért Bielek Péter magatartására vonatkozóan az ügyész úr által indítványozott tanúvallomásból való ismertetést az I. r. vádlott védőjeként határozottan ellenzem és indítványozom, hogy a bíróság utasítsa el az ügyész úrnak ezt az indítványát. Lévén, ennek a jelen ügy tárgyát képező vád szempontjából semmiféle relevanciája nincsen.
Mesterházy Ernő II. r. vádlott védőjének indítványa:
Bielek úr tanúként áll itt a bíróság előtt, az FKF Zrt. működésről beszámolt, aminek a vádirathoz csekély köze volt. Az eljárás során az ügyészség részéről behullanak különböző kihallgatási jegyzőkönyvek, amiket először meg kellene ismerni a védőknek, ez nem egy tisztességes megoldás, hogy az ügyész úr erre hivatkozni kíván. Ennek úgy kellene történnie, hogy az ügyész úr becsatolja, a vádlottak, védők megkapják, az ügyészség könnyebben hozzájut az ilyen jegyzőkönyvekhez, amik esetleg valakinek a szavahihetőségét alátámasztják. Csatlakozom a kolléganő által elmondottakhoz.
dr. H.. I.. VII. r. vádlott védőjének indítványa:
Csatlakozva az indítványhoz még el kívánom mondani tisztelt bíróság, hogy
nehezményezem, hogy nemcsak behullanak ezek a bizonyítékok, hanem ezek a fair eljárással teljesen ellentétes módon úgy kerülnek benyújtásra, hogy gyakorlatilag az ügyészség taktikailag akkor nyújtja be a vádat ő szerinte alátámasztó bizonyítékokat, amikor éppen nem tudunk ellene felkészülni, nem tudunk ellene védekezni. A vádiratnak tartalmaznia kell a vádat alátámasztó bizonyítékok megjelölését. Akkor ezek szerint ezekre a bizonyítékokra azért van szükség, mert a vádat szerkesztő ügyészség, már többszörösen átszerkesztő ügyészség, nem tette mellé azokat a bizonyítékokat, amelyek megalapozottá tennék a vád állításait. Tehát itt számtalan olyan dolog van, ami menet közben kerül be az eljárásba, ezekkel meg kellett volna ismerkednünk az iratismertetéskor és nem temérdek bizonyítékot kellene itt tárgyalásról tárgyalásra úgy gondolom benyújtani úgy, hogy ne is tudjunk ezzel kapcsolatban semmiféle védekezési stratégiát kialakítani. A vádlottak a tárgyalás elején tesznek vallomást, most ahhoz képest jönnek be olyan bizonyítékok, amelyek már rendelkezésre álltak, mert lefoglalásra kerültek ezek szerint már nyomozati szakban, de mégse csatolta az ügyészség a bizonyítékokhoz, én úgy gondolom, hogy ez messze a fair eljárás és a védelemhez való jogot korlátozza, hogy ilyen módon csatolgatják be a különböző bizonyítékokat, ehhez képest majd lehet, hogy még a perbeszéd előtt is fogunk valami lényeges bizonyítékot látni, amivel szemben természetesen majd a perbeszédben talán a védő tud nyilatkozni. Én úgy gondolom, hogy ez nem szabályos így.
Ügyész becsatolja dr. D.. Gábor tanú kihallgatásáról készült jegyzőkönyvet, amely 2010. július 27. napján készült, vesztegetés bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen folyamatban volt 4565/2010. bü. számú eljárásban, melyet tanács elnöke Ü/3. alszám a jegyzőkönyvhöz csatol.
Ügyész észrevétele:
A tanúvallomás a most kihallgatott tanúnak a vádbeli időszakban tanúsított magatartására vonatkozóan tartalmaz adatokat, így alkalmas arra, hogy a tanú nyomozati és jelenlegi vallomásának értékeléséhez megfelelően szempontokat biztosítson.
Tanács elnöke közli, hogy a bíróság osztja a védelem indítványát. A becsatolt iratot egyelőre nem ismerteti a bíróság, azt fénymásolatban a védelem rendelkezésére fogja bocsátani.
dr. H.. I.. VII. r. vádlott indítványa:
Dr. Sz.. István könyvvizsgáló kihallgatására teszek indítványt.
Hagyó Miklós I. r. vádlott védőjének kérdésére Bielek Péter tanú:
Azt tudom mondani, hogy mikor a tanúvallomás nyilvánosságra került, mondjuk engem akkor még kötött a titoktartás, tehát amikor az Igazgatóság és a Felügyelő Bizottság tagjai arról faggattak, hogy én tettem-e tanúvallomást, meg mi volt annak tartalma, meg milyen ügyekről kérdeztek, akkor értelemszerűen nem tudtam nekik válaszolni. De azokban az ügyekben, amik az újságokban megjelentek, azokban az ügyekben az én kezdeményezésemre, illetve a Felügyelő Bizottság elnökének a kezdeményezésére egy belső ellenőrzési vizsgálat elindult és ennek az eredményéről ugyanúgy beszámolt a belső ellenőrzés a Felügyelő Bizottságnak illetve az Igazgatóságnak, semmi különös nem derült ki ezekből a jelentésekből, semmi olyan nem derült ki, ami bármilyen szempontból újat
tartalmazott volna.
Hagyó úr által említett jelentéssel kapcsolatban, amit említ, a főpolgármester úr igazoló jelentést soha nem kért, maximum egy ismertetőt kért, hogy ezekkel az ügyekkel mi a helyzet, nem tudom, hogy megvártam-e az FB részére a jelentést vagy előtte, erre már nem emlékszem, de én a legjobb tudomásom szerint leírtam, hogy ezek az ügyek hogy zajlottak, mi a helyzet, nem tudom most már visszaidézni, de valóban ezekről egy tájékoztatást kért, nem igazoló jelentést.
A tanúhoz több kérdés, vallomására egyéb észrevétel nem volt, tanács elnöke a tanú kihallgatását befejezettnek nyilvánítja. A tanú útiköltsége megtérítését kérte.