|
EL CAMINO
(A Szent Jakab-út)
A Szent Jakab-utat, amelyet spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak is neveznek, középkori zarándokút, mely Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet.
A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található.
Compostellába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűskagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk.
Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja.
A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött
A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi.
Az el Camino története
Krisztus halála után, tanítványai szétszóródtak "világszerte", hogy a parancs szerint az evangéliumot hirdessék. Jakab Spanyolországba ment, ám néhány éves küldetése nem járt átütő sikerrel. Visszatért Jeruzsálembe, ahol azonban nem sokkal azután, i.sz. 44-ben Heródes lefejeztette. Követői "felsőbb utasításra" azonnal Jaffába szálllították holttestét, ahol csodák csodájára egy hajó várakozott, hogy visszavigye Spanyolországba. Az angyali bizonyságtételben bővelkedő utazás után, Galícia partjainál lévő Ira Flávia-nál értek szárazföldet, nem messze onnan, ahol ma Santiago de Compostela található. Szent Jakab, és két követőjének testét egy hegyoldalon temették el, amelyről azonban csaknem 750 évre megfeledkeztek.
A IX. század elején, Pelagius remete látomást látott: egy apróbb csillagokkal körbevett nagyon fényes csillag beragyogta a hegy egyik elhagyatott pontját. Rögvest elmesélte történetét Theodomir püspöknek, és a "megvilágított" helyszínen egy három holltestet számláló sírra, Jakab méltatlanul elhanyagolt nyugvóhelyére bukkantak. II Alfonso, Asturias királya (791-824) engesztelésképpen kinevezte Szent Jakab apostolt Spanyolország védőszentjének. Tiszteletére, sírja fölé templomot és kolostort emeltetett, amelyet rövidesen zarándokhellyé nyilvánítottak, és apránként felépült köré Santiago de Compostela városa. Az elsőírásos feljegyzések Le Puy püspök Kr.u. 950-ös camino-i zarándoklatáról tesznek említést.
- A 11. században már ismert a 13 pihenőhellyel rendelkező zarándokút Compostelláig.
- A 12. századra elterjedt a keresztény világban, jelentős zarándokúttá vált.
- 1130-1140 közt készült az Aymeric Picaud francia pap által írt első modern útikönyv, mely négyféle utat különböztet meg, és részletesen beszél az egyes településekről, szállásokról, az út praktikus tudnivalóiról. Ez a könyv később Codex Calixtinus néven vált ismertté, melynek az V. könyvét alkotja.
Különböző útvonalak
Az említett zarándokkalauz négy fő utat ír le, melyek Hispániában egyesülnek. Az úthálózat valójában ennél bonyolultabb, hiszen az eredeti utakhoz más híres kegyhelyeken átvezető utak is kapcsolódnak. A hagyományos négy út a következő:
Via Tolosana
Az Olaszországból érkező zarándokok fő útja, Arlesből indul.
Útvonala a következő településekkel vázolható: Sain Gilles, Lunel, Montpellier, Saint Guillhem le Désert, Lodéve, Murat, La Slavetat, Castres, Toulouse, Auch, Morlaas, Lescure, Oloron, Béarn, Monréal, Puente la Reina. Itt csatlakozik a másik három úthoz.
Via Podensis
Ez az út Le Puyban kezdődik, és főleg a burgundiaiak és a teutonok használták.
Útvonala: Aubrac, Espalion, Estaing, Conques, Figeac, Marcillac, Lactoure, Eauze, Aire sur Adour, Ostabat. Itt találkozik a következő két úttal.
Via Lemovicensis
Vézelaynél indultak el a zarándokok ezen az úton. A további települések, melyeken az út áthaladt: Nevers, Bourges, Déols, Saint Leonard de Noblat, Limoges, Périgueux, La Réole, Bazas, Saint-Sever és Ostabat.
Via Turonensis
A negyedik út Tours-on át vezetett, innen kapta a nevét. A németalföldi (holland, belga) és az Észak-Franciaországból érkező zarándokok használták.
Útvonaluk: Párizs, Longjumeau, Montlhéry, Étampes, Orléans, Tours, Poitou, Montbazon, Sainte Catherine de Fierbois, Châtellerault, Poitiers, Lusignano, Melle, Saint Jean d'Angély, Saintes, Bordeaux, Dax, Ostabat.
Az utóbb említett három út Ostabatban egyesült, és innen együtt vezetett át a Pireneusokon Saint Jean Pied de Port után az Ibaneta-hágón. A spanyol oldalon az első település Roncesvalles. Ez az út Pamplona (Navarra tartomány) után Puente la Reinánál csatlakozott a Toulouse-ból érkező úthoz.
Camino Frances
Francia útnak nevezik a már egyesült négy út találkozási pontjától induló utat, mely végigvezet egészen Composteláig.
Állomásai: Estella, Los Arcos, Logrono, Nájera, Santo Domingo de la Calzada, Belorado, San Juan de Ortega, Burgos, Frómista, Sahagún, León, Astorga, Ponferrada, Villafranca del Bierzo, O Cebreiro, Sarría, Portomarín, Arzua, és végül a célpont, Santiago de Compostela.
Napjaink zarándokai
Ma már nemcsak magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ.
Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Camino-t, vagy annak egy részét végigjárják.
1993-ban július 25-e, Szent Jakab ünnepe vasárnapra esett, ezért ún. Szent év volt. Ebben az esztendőben Galícia tartomány különös figyelmet fordított az útra, elindította a Xacobeo 93 nevű kampányt, melynek keretében számos zarándokszállást és útjelzőt felújítottak. A zarándokok száma az ezredforduló után 50.000 felett van.
A 2004-es szent évben pedig minden addigi rekordot megdöntött. Ebben az esztendőben a zarándokok száma megközelítette a 180.000-t.
<< vissza
|
